Bajban a világ pénzügyi rendszere (TOP 10 sztori 2010-ben 3.)

Miközben a világgazdaság problémái egyre súlyosabbak, a világ “pénzügyi urai” még mindig azon vitatkoznak, hogy kit tegyenek felelőssé a válság kirobbanásáért, ahelyett, hogy teljes gőzzel a problémák megoldásán dolgoznának. Az Egyesült Államok vádolja Kínát, Kína vádolja az Egyesült Államokat, a feltörekvő országok pedig szenvednek.

A jelenlegi helyzettel senki nem elégedett, nem jók a szabályok, nem jók az intézmények. Egyesek szerint a dollár helyett új tartalékdeviza kellene, mások deficit/többlet-célok megállapításában látják a megoldást, de olyanok is vannak, akik szerint egyszerűen azzal van a baj, hogy túl sok tartalékot képez a világ. Valójában az Egyesült Államokon és Kínán múlik minden: ha az amerikai gazdaság képes lesz elég gyorsan növekedni, Kína pedig hajlandó lesz árfolyam-politikai kérdéseit rugalmasabban kezelni, akkor a világ problémái valószínűleg sokkal kisebb lesznek.

Senki nem elégedett!      

A jelenlegi pénzügyi rendszerrel senki nem elégedett, aminek oka:

1. A dollár dominanciája. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok már “csak” a világgazdaság GDP-jének 24 százalékát állítja elő, a deviza- és kereskedelmi tranzakciók jelentős részét még mindig dollárban bonyolítják, a jegybankok pedig továbbra is előszeretettel tartalékoknak dollárban. Ez két dolog miatt aggályos: egyfelől azért, mert nem a valós világgazdasági erőviszonyokat tükrözi, másfelől azért, mert sok országot tesz függővé az amerikai jegybank döntéseitől.

2. Az óriási devizatartalékok. 15 év alatt mintegy meghatszorozódott a világ devizatartalék-állománya. A tartalék-felhalmozás a feltörekvő országokban volt a legintenzívebb, így jelenleg a teljes tartalékállomány kétharmadát ők tudhatják magukénak, ami totálisan ellentmond a közgazdasági logikának, hiszen a szegény országok ahelyett, hogy a hazai befektetések adta előnyök után kutatnának, olcsó forrásokhoz juttatják gazdag társaikat – elsősorban az Egyesült Államokat. Ezzel egyfelől az volt a baj, hogy hatására annyira lecsökkentek a kamatok az Egyesült Államokban, hogy a válság kirobbanását szinte lehetetlen lett volna elkerülni. Emiatt aztán az amerikai lakosság fogyasztási hajlandósága visszaesett, pedig a világgazdaságnak most pont nagy szüksége lenne minden egyes elköltött dollárra.

3. A tőkeáramlások mérete és volatilitása. Az elmúlt harminc évben sokkal nagyobb gyakorisággal fordultak elő pénzügyi válságok a világban, mint korábban. Számos politikus szerint a probléma ott kezdődik, hogy van egy olyan feltörekvő régió, amelyet egyik pillanatról a másikra óriási mennyiségű tőke áraszthat el (mint most) vagy hagyhat el (mint az 1997-98-as ázsiai válságban vagy 2008-ban).

Tovább a cikkhez