Többen dolgoznak az építőiparban, de mégsem elég a munkás…

Újabb vendégmunkásokkal, a külföldön dolgozó magyarok hazahívásával és extenzívebb tehetséggondozással próbálná megoldani az építőiparban a munkaerő-hiányt az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) – írják közleményükben, melyet a Portfolio.hu cikke is idéz.

Az elmúlt 5 évben a hazai építőipar tevékenységét legnagyobb mértékben akadályozó tényező a szakmunkás- és mérnökhiány volt. Szerencsére a járvány okozta nehézségek között is az építőipar komolyabb leállások nélkül tudott tovább dolgozni, ehhez pedig még növelni is tudta a foglalkoztatottak számát.

Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) minapi közleménye szerint azonban ez még mindig kevés a teljes potenciál kiaknázásához – a hazai építőipar munkaerőpiaci problémáit a külföldön dolgozó magyarok hazahívásával, több vendégmunkás alkalmazásával és extenzívebb tehetséggondozással lehetne orvosolni.

Az ÉVOSZ közleménye szerint a 2013. évi foglalkoztatási mélyponthoz képest jelenleg mintegy 120 ezer fővel foglalkoztat többet az ágazat. A jelenlegi mintegy 370.000 foglalkoztatotti létszám 25 ezerrel több a járvány előtti 2019. évi foglalkoztatottaknál. A létszámbővülés meghatározóan a segédmunkás és betanított munkások körének bővülését jelentette.

A munkaerőpiacot elsődlegesen az extenzív, a létszámtöbblettel történő munkavégzés jellemzi. A járvány időszaka csaknem két éve visszafogja a foglalkoztatási hatékonyság növekedését, ennek köszönhetően pedig inkább a foglalkoztatás extenzív bővítési lehetőségei kerültek előtérbe. Ez azonban csak részleges megoldást jelenthet a megfelelő építőipari kapacitás rendelkezésre állásához.

Az építőipari munkaerőpiacot továbbra is erősen sújtja a 2008-2014. évek intenzív munkaerő elvándorlása, a munkaerő elöregedése és a generációváltás nehézségei, valamint az iskolarendszerből kikerülő szakemberek alacsony száma.

A problémát nehezíti, hogy a magyar munkaerő sokkal kevésbé mobilis, mint más országok munkaereje – sokan még az országon belül sem hajlandók költözni egy munkahelyért. A mobilitást nehezítik az ingatlanpiaci folyamatok is, ugyanis azokban a térségekben, ahol a legnagyobb a munkaerőhiány, kifejezetten drágák az ingatlanok és magasak a bérleti díjak. Így a hátrányos helyzetű térségek potenciális munkavállalói nehezen tudnak a munkahelyek közelébe költözni, legfeljebb munkásszállóra, ami ingázást, a család hátrahagyását jelenti.

Az EU-n kívülről érkezőket kellene jobban bevonni, ehhez az ÉVOSZ szerint a tartózkodási és munkavállalási engedélyek kiadásának további egyszerűsítésére van szükség. Kétoldalú kormányközi megállapodások is segíthetik a piaci szereplőknél a külföldiek foglalkoztatását, ahol a hazai jogszabályoknak, feltételeknek való megfelelőség garantálásába a kiküldő, kiengedő ország hatóságai is felelősséget vállalnak.

Kevesebb építőipari munkás és mérnök megy most külföldre dolgozni, mint amennyien hazajönnek (ám e statisztikák feltehetően a Covid miatt is torzítanak – a szerk.).

Ezzel együtt viszont továbbra is folytatni kell a hazahívó programokat, ki kell alakítani a folyamatos párbeszéd lehetőségét a külföldön munkát vállaltak és az itthoniak között. A hazai szakmának arra is nyitottnak kell lennie, ha valaki vállalkozóként szeretne bekapcsolódni a létesítmények megvalósításába. A közlemény szerint a munkavállalási célú kivándorlást okozó tényezőket fel kell számolni.

Ebben a szakma feladata, hogy a külföldi lehetőségekkel összességében egyenértékű, konkrét ajánlatokat tegyen az érdeklődők számára.

2021-ben a vállalkozások a szélesebb körű bércsomagok kidolgozására és a szervezeten belüli karrierlehetőségek biztosítására koncentráltak, hogy vonzóak legyenek az új munkavállalóknak, illetve, hogy meg tudják tartani az alkalmazottjaikat.

A szervezet konstruktív javaslatokat is megfogalmaz, amikkel lehetne növelni az építőipari munkavállalási kedvet: az építőiparnak a munkaerőért folytatott versengésében nagyobb figyelmet és közreműködést kell fordítania a pályaválasztás előtt álló családokra.

A képzések finanszírozásánál a hátrányos helyzetű családokra kiemelt figyelmet kell fordítani. Az építőipari szakmunkás szakmákat továbbra is kevesen választják. Évfolyamonként 6500-7000 fő között mozog a létszám, amely a végzés idejére 4000 főre csökken, erős lemorzsolódást mutatva.

Az építőipar munkaerőért folytatott versengésében nagyobb figyelmet és közreműködést kell fordítson a pályaválasztás előtt álló családokra. A képzések finanszírozásánál a hátrányos helyzetű családokra kiemelt figyelmet kell fordítani.

Az építőipari szakmunkás szakmákat továbbra is kevesen választják. Évfolyamonként 6500-7000 fő között mozog a létszám, amely a végzés idejére 4000 főre csökken, erős lemorzsolódást mutatva.

További részletek:

https://www.portfolio.hu/ingatlan/20211126/kulfoldi-vendegmunkasokkal-is-segitene-az-epitoipari-munkaerohianyt-a-szakmai-szervezet-513014