KIM: Nem kérték ki a horvátok Hernádit

Horvátország nem kérte Hernádi Zsolt Mol-vezér kiadatását, közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium igazságügyért felelős államtitkársága, cáfolva a Népszabadság értesülését. A Mol részvényei négyszázalékos zuhanással kezdtek.

Sem a Mol, sem Hernádi Zsolt nem kapott hivatalos értesítést arról, hogy Horvátország jogsegély keretében hivatalosan is kérte Hernádi Zsolt előzetes kiadatását, reagált Somlyai Dóra a Mol kommunikációs igazgatója az Indexnek a Népszabadság hírére, nem sokkal később a Közigazgatási Minisztérium (KIM) is cáfolta az értesülést.

A KIM igazságügyért felelős államtitkársága az Indexet arról tájékoztatta: Horvátország nem terjesztett elő kiadatási kérelmet, ezt az Európai Kiadatási Egyezmény alapján tehetné meg.

A Népszabadság kedd reggeli számában azt írta: a horvátok felajánlották, hogy az általuk később átadandó bizonyítékok és kérdések alapján Magyarországon hallgassák ki gyanúsítottként Hernádit. A lap forrásai szerint nem volt véletlen az időzítés, megvárták, amíg véget ér a magyar soros elnökség, és lezárulnak a horvát uniós csatlakozásról szóló tárgyalások. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium ezzel kapcsolatos kérdésünkre úgy nyilatkozott: erről nincs információjuk, a jogsegély kérelmeket a Legfőbb Ügyészség kezeli.

Zuhan a Mol

A Mol árfolyamát így is megviselték a hírek: négy százalék feletti zuhanással indult a mai kereskedés. Vágó Attila a Concorde Mol-elemzője az Indexnek azt mondta, a történet elérkezett egy olyan pontra, amikor foglalkozni kell vele. Május közepe óta 15 százalékot vesztett értékéből a részvény, régiós szinten messze alulteljesít. A mai esés szerinte egyértelműen a Hernádi személyéről szóló hírekhez köthető.

Pletser Tamás az ING olajszektor elemzője szerint az utóbbi hetekben alapvetően három dolog gyengítette a Molt, egyrészt a szíriai politikai helyzet miatt megnövekedett kitermelési kockázatok, a magyar kormány nyilatkozatai a cég befektetési politikájával kapcsolatban, valamint a horvátországi korrupcióról felröppenő hírek. Pletser szerint ez utóbbiban végül alighanem állami szinten lesz kiegyezés, az ugyanis senkinek nem érdeke, hogy a Mol-Ina kapcsolatot felbontsák.

Horvát vádak

Horvát lapok az Ivo Sanader volt miniszterelnök ellen folyó ügyészségi vizsgálat kapcsán az elmúlt hetekben azt állították: Hernádi Zsolt ellen is nyomozás folyik, vesztegetéssel gyanúsítják, mert állítólag tízmillió eurót fizetett Sanadernek, hogy megszerezze a Mol az INA irányítási jogát. A horvát ügyészség korábban nem erősítette meg ezt az információt, csupán azt közölte, hogy az Ivo Sanader elleni korrupciós vizsgálat során két újabb gyanúsított neve merült fel.

A vesztegetési pénzt az egyik horvát lap állítása szerint a Mol két ciprusi offshore cége, a Cerena Holding Limited és a Hungary Oil Product Limited fizette ki a horvát miniszterelnökhöz közel álló Robert Ježić svájci offshore-cégének, a XenoplastShipping AG-nak. Az utalások első, 2,6 millió eurós részletét a lap, illetve az ügyészség szerint 2009. július 17-én, a második, 2,4 millió eurós részletet július 18-án utalták.

Ivo Sanader 2009. szeptember 1-jén mondott le váratlanul a miniszterelnökségről, hivatalosan szeptember 6-ig maradt kormányfő. Sanader lemondását sokan korrupciós ügyekkel hozták összefüggésbe.

A Molnál az Indexnek korábban azt mondták: soha semmilyen kifizetés, vagy arról szóló egyezség nem történt, sem közvetlenül, sem közvetetten, sem az INA privatizációja során, sem azt követően, a horvát politikai élet egyetlen szereplőjével vagy döntéshozójával sem. “Társaságunk határozottan visszautasítja az ezzel összefüggésben tett gyanúsításokat, amelyekkel szemben szigorú jogi eszközökkel fel fog lépni” – közölte a cég.
A terjeszkedés kapuja

Az INA a Molnak annak idején a terjeszkedés kapuját jelentette Bosznia, Montenegró, Koszovó, Albánia és Szerbia felé, ráadásul az Adria-kőolajvezeték alternatív nyersanyagforrás is volt az orosz olajjal szemben. Ehhez jött a horvát vállalat komoly kutatási és kitermelői tevékenysége, amire a Molnak amúgy is régóta fájt a foga. További szinergiát reméltek – az időközben szintén a Molba integrált – TVK olefintermelésének és az INA naftatermelésének összehangolásától is, a finomítás közben képződő nafta ugyanis alapanyagként használható a festék- és gyógyszergyártásban.

Harc az OMV-vel

A Mol 2003 nyarán az OMV-vel való versenyt követően állapodott meg a horvát kormánnyal arról, hogy 505 millió dollárért megveszi az INA 25 százalék plusz egy részvénytulajdonát. Az irányítói jogok biztosításáról ekkor még szó sem volt, sőt a MOL elővásárlási jogot sem kapott a további állami részvénycsomagra.

A Mol azonban világossá tette, hogy tovább növelné részesedését az INA-ban, miközben a horvát kormány újabb részvények privatizálását kezdte fontolgatni. Lapértesülések 15 százalékos csomag értékesítésről szóltak, az elsőszámú potenciális vevő a Mol volt. A hazai olajcég persze nem egyedüli kérőként jelentkezett, a korábbi részvénycsomagért vívott harcban lemaradó OMV az első fricskát követően sem tett le az INA megszerzéséről. Akkori értesülések szerint az osztrák fél még a 7 százalékos részvénymennyiséget birtokló háborús veteránokat is megkereste egy készpénzes ajánlattal. Bár az osztrákok szándékai komolynak tűntek, a horvát fél lépéseivel nyilvánvalóvá tette, hogy a magyar félt tekinti stratégiai partnerének.

Egyre beljebb

A Mol 2008 júliusában jelentette be hivatalosan is, hogy nyilvános vételi ajánlatot kíván tenni az INA közkézhányadon levő részvényeire a megelőző három hónapos tőzsdei átlagárfolyamhoz képest közel 10 százalékos prémiumot jelentő 2800 kunás darabonkénti áron. Ennek következtében 22,155 százalékos csomagot vásárolt a Mol 872,7 millió euró összegben, és részesedése 47,15 százalékrara emelkedett az INA-ban.

A Mol emellett az állami féltől további közel 20 százalékos részvénymennyiséget szeretett volna megvásárolni, azonban a privatizáció újabb körét 2008 végén elhalasztották, arra azóta sem került sor. Egy friss részvényesi megállapodást mindenesetre sikerült tető alá hozniuk a feleknek, melynek értelmében a horvát államnak öt évig elővásárlási joga van, ha a Mol harmadik félnek értékesítené INA részvényit, illetve ha a Molt egy másik olajcég vásárolná fel. Ekkor megállapodás született arról is, hogy az INA eladja a veszteségesen termelő gázüzletágat, amit a horvát állam vásárol majd meg.
A Molnál a menedzsment

2009 elején a magyar és horvát félnek sikerült megegyeznie az INA vezetéséről. Ennek értelmében azóta a horvátok és a MOL fele-fele arányban delegálhatnak tagokat az igazgatóságba, azonban az elnöki székben a Mol megbízottja ül. Bár a Mol nem rendelkezik az INA részvények több mint 50 százalékával, az új megállapodás értelmében az irányító jogokat mégis ő gyakorolhatja.  
A veszteséges gázüzletág

A Mol és a horvát állam között az egyik vitás ügy a gázüzletág kiszervezése volt, a Mol vezetése ugyanis nem szívesen folytatná tovább a hatósági árazás miatt folyamatosan veszteséges tevékenységet.

A gázüzletág a folyamatos állami beavatkozások, a mesterségesen alacsonyan tartott lakossági árak miatt sokáig itthon is komoly veszteségeket okozott a Molnak, az évezred elején ez volt a kormány és a cég menedzsmentje között a legfőbb konfliktusforrás. A helyzetet végül csak úgy sikerült rendezni, hogy eladták az üzletágat az E.Onnak, amelynek egyébként azóta jórészt szintén csak veszteséget okoz a nagykereskedelmet bonyolító cég. Az állami visszavásárlásról évek óta tárgyalások folynak, a tervek szerint az állami tulajdonban lévő Magyar Villamos Művekhez kerül.

A kormány a nemzeti energia ellátás biztonságának védelme miatt persze a stratégiai eszközöket érintő kérdésekben vétójoggal rendelkezik. A részvényesi megállapodás mellett a Gáz Keretszerződés tartalmazta a gáztároló üzletág azonnali és a gázkereskedelmi üzletág 2009. júliusi leválasztását. Ez utóbbi megállapodás később számos Mol ellen irányuló politikai támadás hátterében megbújhatott.

Kereszttűzben a Mol

Az első ilyen jellegű támadás 2009 júniusában érte a Molt, a horvát államfő szájából már ekkor elhangzott a részvényesi megállapodás felülvizsgálatának szükségessége. Augusztus végén egy 15 százalékos benzin és gázolajár emelés borzolta a kedélyeket, mely miatt Jadranka Kosor miniszterelnök az INA vezetőivel is találkozott, felhívva figyelmüket a szociális szempontok szem előtt tartására.

Szeptemberben már pénzügyőrök és vámosok is vizsgálódtak a horvát cég háza táján egy 1,7 milliárd kunás állami adótartozás miatt és decemberre a horvát államügyészség is elkezdte vizsgálni az INA és Mol közötti, az irányítás átadásával kapcsolatos szerződéseket. A politikai indíttatású támadások hátterében ekkor a gázkereskedelmi üzletág leválasztásának egyre közelebb kerülő decemberi határideje állhatott.

Ezt végül egy évvel 2010 decemberére tolták el, ráadásul a Mol 100 millió eurós hitellel segítette meg az INA-t, hogy az orvosolhassa likviditási gondjait, majd a horvát cég a Mol segítségével egy 276 millió dolláros átváltható kötvényprogramot indított márciusban adósságtörlesztésre és a működés finanszírozására. Mindezek fejében a Mol a gázüzletág jelentős veszteségeinek enyhítését kérte, ami kvázi gázáremelést jelentett Horvátországban.
Nincs meg a többség

A politikai adok-kapokban ezután hosszas csend következett, legközelebb 2010 augusztusában érte olyan vád az INA-t, miszerint több mint 300 magyar dolgozót foglalkoztat tartózkodási és munkavállalási engedély nélkül. Decemberben a gázüzletág leválasztásáról szóló megállapodást ismét elhalasztották, azonban a Mol ajánlatot tett az INA közkézhányadon levő részvényeire 2800 kunás, a tőzsdei árhoz képest 64 százalékos prémiumot jelentő árfolyamon.

A horvát kormány keveselte az árat, és vélhetően politikai nyomásra a helyi nyugdíjalapok gyors részvény vásárlásokba kezdtek, közel 4 százalékos részesedést szerezve. Nem csoda hát, hogy a részvényár hirtelen meredek emelkedésbe kezdett, és hogy a Molnak mindössze 0,1 százaléknyi részvényt sikerült megvásárolnia az ajánlat keretein belül. A hazai olajcég azonban ezt követően magánbefektetőktől tovább vásárolt 0,2 százalékot és egy amerikai brókerház 1,6 százaléknyi részvényére is vételi opciót szerzett.

A hazai olajcég részesedése így 49,08 százalékra hízott, az 50 százalékos küszöb átlépése azonban nem sikerült. Bár a Mol folyamatosan hangoztatta, hogy ez számára nem is cél, hiszen a részvényesi megállapodás már jelenleg is irányító jogokkal ruházza fel, a sorozatos támadásokat követően nem lehet túl elrugaszkodott az a feltételezés, hogy az olajtársaság a megfelelő részesedés megszerzésével is szerette volna biztosítani az irányítói jogosultságát.

Nem nézték jó szemmel

A horvát fél a Mol törekvéseit nem nézte jó szemmel, márciusban olyan javaslatot készítettek elő, melynek megfelelően korlátoznák annak a lehetőségét, hogy bárki 49 százalék feletti részesedést szerezzen az INA-ban. A javaslat végül nem emelkedett törvényerőre, azonban a miniszterelnök az INA privatizációjáról szóló törvény teljes egészében való megváltoztatásáról beszélt.

Március végén vesztegetés gyanújával őrizetbe vették az INA vezérigazgatóját, majd nem sokkal később a horvát tőkepiaci felügyelet tőzsdei manipulációval vádolta meg a hazai olajcéget. Április vége óta az INA részvényeivel való kereskedést is felfüggesztették határozatlan időre. A horvát kormány mindezek után jóváhagyta, hogy tárgyalások kezdődjenek a magyar olajcéggel a Mol-INA részvényesi megállapodásról.

Bár eddig csak találgatni lehet azzal kapcsolatban, hogy a horvát fél a részvényesi megállapodás mely részeit illetően élne módosításokkal, ez éppen elég ahhoz, hogy a befektetők a részvények körüli kockázatok fokozódására egyre nagyobb hangsúlyt helyezzenek. Ráadásul egyre közelebb kerülünk a második félévben esedékes horvát választásokhoz,