Irodaházak adóprés alatt

Magyarországon egyes kiszivárgott hírek szerint a becsült érték egy százaléka lenne a nem lakáscélú ingatlanokra 2008-tól kivetendő éves adó mértéke. Erről önmagában nem lehet eldönteni, hogy nemzetközi összehasonlításban magas-e, hiszen minden a részleteken (például az adó alapján, a kedvezményeken vagy a befizetett összeg leírhatóságán) múlik. E téren nagyon sokféle gyakorlatot követnek az európai és a tengerentúli országok.

Buliczka Edit, a KPMG adótanácsadója lapunknak kifejtette: számos államban különbséget tesznek az üzleti ingatlanok fajtája, tulajdonosa szerint. Spanyolországban és Portugáliában különböző kulcsok vonatkoznak a városi, illetve a vidéki ingatlanokra, ráadásul Madrid minden nem rezidens társaság ingatlanára meglehetősen magas, 3 százalékos pluszterhet is kivet (az alap ingatlanadó mértéke mindössze 0,3-0,4 százalék). Franciaországban szintén szigorúbb szabályok szerint adóznak egyes külföldi székhelyű társaságok. Horvátországban máshogy kell adózni például a használaton kívüli üzleti ingatlanok után. Görögországban az állami és a helyi ingatlanadón felül speciális, 3 százalékos terhet rónak a vállalati tulajdonú ingatlanokra. Ez azonban nem vonatkozik például a görög vagy más uniós országokban bejegyzett cégekre.

Számos államban – egyebek között Spanyolországban, Ausztriában, Belgiumban, Dániában, Svéd- és Németországban – a vállalatok által befizetett ingatlanadó levonható a társasági adó alapjából. Francia-, Olaszországban és Cipruson ezzel szemben nem elismert a társaságiadó-alapban az ingatlanadó összege, és Görögországban is csak a helyi ingatlanilleték elismert költség.

Buliczka Edit arra is felhívja a figyelmet, hogy míg a legtöbb államban értékalapon vetik ki az ingatlanadót, ez alól is sok kivétel van. Lengyel-, Horvátországban, Romániában (a föld esetében), Csehországban (épületek/építmények), Szlovákiában (a föld kivételével minden ingatlannál) az alapterület a meghatározó. Újabb kategóriaként említi az adótanácsadó azokat a megoldásokat, amelyek az ingatlanból származó jövedelmet veszik alapul az adó megállapításánál. Belgiumban tíz évre felbecsülik az adott ingatlanból származó jövedelmet, és ennek egy évre jutó összege jelenti az adóalapot. Hasonló rendszer működik Nagy-Britanniában, ám ott ötévente bírálják felül a becslést. Ahol az ingatlan értékét veszik alapul, ott számos tényező módosítja az összeget, és ennek eredményeként a piaci érték bizonyos százaléka lesz az adóalap – összegzi a KPMG adótanácsadója. Az Egyesült Államokban viszont a helyi szinten igényelt ingatlanadó-bevételek nagyságából indulnak ki, és ezt évről évre leosztják az ingatlantulajdonosok (magánszemélyek és vállalkozások) között.

Látható tehát, hogy minden országban máshogy szabályozzák a vállalati ingatlanok adóztatását. Egy közös pont látszik csak a szabályoknak ebben a dzsungelében: az, hogy mindenütt az adott államban fekvő ingatlanokat terheli adókötelezettség, tehát a hazai cégek nem fizetnek külföldi ingatlanaik után, az országban lévők után viszont a külföldi tulajdonosok is adóznak.