Még mindig hátul kullog Európa

Jövőre is markáns különbség várható a fejlett és a feltörekvő gazdaságok növekedésének dinamikájában. Miközben a különböző nemzetközi szervezetek, cégek és kutatóintézetek prognózisai sokszor nagy eltéréseket mutatnak, ebben a kérdésben nagyjából egyetértés uralkodik közöttük.

A legtöbb előrejelzés szerint arra lehet számítani, hogy a fejlett gazdaságok látványos talpra állását továbbra is hátráltatni fogja a sok helyen veszélyes szintű államadósság, illetve a háztartások jövedelmi helyzetének romlása miatt meggyengült fogyasztóerő.

Az Economist Intelligence Unit (EIU) legutóbbi globális előrejelzésében ugyan 1,7-ről 2,2 százalékra módosította felfelé az USA 2011-es növekedésére vonatkozó prognózisát, a kutatók azonban leszögezték, hogy a globális bővülés oroszlánrésze így is a nagy feltörekvőknek lesz köszönhető. Ennek érzékeltetésére az EIU külön kiemelte, a 2011-ben várhatóan leggyengébb növekedést produkáló 20 ország túlnyomó többsége nyugat-európai lesz.

Az euróövezet számára továbbra is nagy terhet jelentő hitelválság kapcsán az EIU azt valószínűsíti, hogy annak tovagyűrűzése még nem ért véget. Ez azt jelenti, hogy az intézet szerint Írország után Portugália is az uniós mentőalap segítségére szorul, Spanyolországnak azonban még mindig van esélye a válság saját erőből történő átvészelésére.

Az Európai Bizottság legutóbbi, november végén kiadott prognózisa azzal számol, hogy a növekedés mind az euróövezetben, mind az unió egészében enyhén lassulhat. Eszerint a monetáris unióban a 2010-es 1,7 helyett csak 1,5 százalék lesz a bővülés jövőre, az EU egészében pedig 1,8-ről 1,7 százalékra csökken. Az EIU prognózisához képest ez még mindig derűlátónak tűnik.

Brüsszel ugyanakkor – némi kincstári optimizmustól sem mentesen – a gazdaságélénkülés folytatódását emeli ki a számok értelmezésekor, és felhívja a figyelmet a 2010-re vonatkozó előrejelzések utólagos felfelé módosítására. Ez valóban örvendetes, de nem feledtetheti, hogy a pozitív fejlemény elsősorban a német gazdaság látványos exportsikereinek köszönhető. A német iparcikkek iránti kereslet a meghatározó feltörekvő piacokon töretlennek tűnik, és ez még inkább láthatóvá teszi, milyen nagyok a versenyképességbeli különbségek az EU legnagyobb gazdasága, illetve az euróövezet eladósodott, „periféria” országai között.

A bizottsági prognózis szerint a növekedés kibontakozása előtt két alapvető akadály áll: az eladósodott országokban szükségszerűen bevezetett megszorítások miatt csökkenő kereslet, illetve a globális kereslet lanyhulása. E két tényező leginkább az olyan gyenge helyzetben lévőket sújtja, mint Görögország, Portugália vagy Spanyolország. A drasztikus költségvetési konszolidáció esetükben megkerülhetetlen, miközben kevésbé versenyképes iparuk miatt a külföldi – Európán kívüli – kereslet gyengülését is jobban megérzik.
Ami Kínát illeti, egyes előrejelzések szerint az ázsiai óriás növekedése jövőre tízéves mélypontra jut. Mindez nem változtat azonban azon, hogy Kína nagy valószínűséggel továbbra is a világ leggyorsabban bővülő gazdasága és ezzel együtt a globális konjunktúra legfontosabb hajtómotorja marad.

Veszélyforrások

(a növekedést fenyegető tényezők)
– a W alakú recesszió lehetősége
– az eladósodott államokat – különös tekintettel az euróövezet-re – fenyegető csődveszély
– deflációs nyomás több nagy fejlett nemzetgazdaságban
– új ingatlanbuborékok kialakulásának veszélye a feltörekvő gazdaságokban
– a szociális feszültségek növekedése a megszorítások és a lassuló gazdasági növekedés miatt