Láthatatlan milliárdok a létesítménygazdálkodásban

Annak ellenére, hogy a létesítménygazdálkodási piac mintegy 400 ezer munkavállalóval a hazai nemzeti össztermék több mint 7 százalékát adja, alapvető szabályozási hiányosságokkal küzd. Szakmai irányelvek, etikai normák, képzettséghez kötött működési jogosultság, működést szabályozó szakmai felelősségbiztosítás – mind-mind válaszra váró nyitott kérdések.

Az iparág, amely szolgáltatásait szinte teljes egészében a hazai KKV szektorra építi, és a munkaképes lakosság mintegy 10 százalékát foglalkoztatja, jelenleg félkarú óriás. A szolgáltatások szinvonalának megőrzéséhez és a fekete foglalkoztatás visszaszorításához állami szerepvállalás szükséges – véli Décsi Gábor, a Dome Facility Services Group ügyvezető partnere.

Az iparág jelentőségét jól példázza, hogy szinte nincs olyan szervezet, amely képes lenne létesítménygazdálkodási szolgáltatások nélkül működni. Bár pontos adatok nem állnak rendelkezésre, becslések szerint a hazai létesítménygazdálkodási piac évente nagyjából kétezer milliárd forint hozzáadott értéket termel, 400 ezer fős foglalkoztatottságával a nemzeti össztermék 7 százalékát adja, és a munkaképes lakosság mintegy 10 százalékát foglalkoztatja. Annak ellenére, hogy maga az iparág rendkívül fiatal, nemzetgazdasági szerepe egyértelműen meghatározó. A szektor hatékony működését ugyanakkor ellehetetleníti a szabályozatlanság. „A létesítménygazdálkodás az egyetlen ipar, amely szolgáltatásait szinte teljes egészében a hazai KKV szektor vállalatai által biztosítja. A szakmai normák hiánya éppen ezért jelent kiemelt problémát. Jelenleg a szabályozatlan, a gyakran túl sok szereplős beszállítói piac átláthatatlan, a szolgáltatások minőségére nincs garancia és az esetenként irreális árverseny a fekete foglalkoztatás melegágya” – összegzi a problémákat Décsi Gábor, a Dome Facility Services Group ügyvezető partnere.

A működés szabályozatlansága szektor szinten hosszú évek óta akut probléma. Annak ellenére, hogy a Magyar Létesítménygazdálkodási Szövetség már 2009-ben kezdeményezte az átfogó stratégia kidolgozását, lényegi áttörés a mai napig nem következett be. A szektor működésének rendszerezéséhez jól összefogott, megfelelően menedzselt és végigvitt program szükséges, a szakma képviselői szerint az állami szerepvállalás elengedhetetlen.

Feketén-fehéren

Az európai gyakorlattal ellentétben Magyarországon a létesítménygazdálkodási piac rendkívül laza keretek között működik. A szakma reputációja alacsony; nincsenek általánosan ismert és elfogadott szakmai irányelvek, ráadásul a működési jogosultság, valamint a szakképzés tekintetében sincsen általánosan elfogadott rendszer. „Nincs stratégiai (felsőfokú menedzser) és taktikai (középfokú létesítménymérnök) szintű létesítménygazdálkodási képzés, ezért nem egységes a vállalati létesítménygazdálkodási kultúra. Ennek következményeként viszont a szolgáltatási elvárások, a teljesítménymérési rendszerek, és a szolgáltatási árszintek is alapvetően különbözőek” – véli a szakember.

Míg más iparágban a piaci szereplők árazásában a 20-30 százalékos eltérés az átlagos, a létesítménygazdálkodás piacán az esetenkénti 100 százalékos árkülönbözet sem ritka. Ráadásul a szolgáltatások átláthatatlanságával és az irreális árverseny gerjesztésével gyakran a működési költségek sem kitermelhetőek. A létesítménygazdálkodási szolgáltatások előállítása világszerte manufakturális jellegű és meghatározóan a szakmunkás, segédmunkás munkaerőre épít. Ennek megfelelően viszont magasabb dolgozói arányt és kisebb szervezettséget kíván, mint az ipari tömegtermelés. „Meg kell érteni, hogy a szabályozott működés a piac minden szereplőjének érdeke – a szolgáltatónak és a megrendelőnek egyaránt.  A kiszámíthatóság erősíti a vállalkozásokat, stabilizálja a foglalkoztatást és ezáltal támogatja a gazdaságot, miközben normalizálja a szolgáltatások árszintjét. A működés fejlesztésére tett kezdeményezések gazdaságfejlesztő hatással is bírnak, éppen ezért az államnak is érdeke a szektor működésének rendbetétele” – mondja Décsi Gábor