Hadjárat a csekkek ellen

Akár így is nevezhetnénk a csekkeket sújtó plusz költségek bevezetését. A lényege, hogy ha valaki postai úton, sárga csekken fizeti be valamely szolgáltatás díját, az alapdíján felül további díjat kell fizetnie. A csekkdíj szempontjából egy csekk, nem csekk. Mondhatnánk. Nem ez lesz a helyzet, ha minden szolgáltató a bevezetése mellett dönt.

Néhány cég már évek óta ezt a gyakorlatot folytatja, most pedig egy újabb telekommunikációs szolgáltató is bevezeti az úgynevezett “csekkdíjat”. A magyarázat: környezetvédelmi okokra hivatkozva teszik mindezt. Ez már csak azért is sánta, mert a díjat a személyes ügyfélfogadás útján történő befizetés esetén is ‘kivetik’. Másrészt, az egyébként a csekkek mellett kiküldött legalább kétszer akkora mennyiséget kitevő reklámanyag sem elsősorban környezetvédelmi célokat szolgál.

Azt mindenképp le kell szögeznünk, hogy mind a csekk előállítása, mind pedig az így történő befizetés drága, és a felhasznált papír miatt sok fát vágnak ki. A jövő mindenképpen az, hogy a banki tranzakciókat (átutalás, csoportos beszedési megbízás) részesítjük majd előnyben.

Napjainkban számtalan érvet hoznak fel a csekk mellett. Itt van mindjárt a magyar háztartások úgynevezett likviditás menedzsment politikája, miszerint adott hónap adott napján azt fizetik meg, ahol a legnagyobb a nyomás, és elmarad az, amit lehet csúsztatni. Van a ‘bizalmatlanok’ tábora is, akik akkor fizetnek, ha a csekken tényleg a helyes összeg szerepel, ami a fogyasztásnak, vagy a vállalt hűségnek megfelelő. És nem utolsó sorban szinte tradíció, hagyomány a postán való sorban állás.

Ellene szól, hogy előállítása, és használata is drága, az így befizetett pénzek egy része a feketegazdaságból is eredhet, és a fizetési határidő előtt jó pár nappal fel kell adni, mert a pénznek a csekken szereplő határidő szerinti napon már a szoláltatónál kell lennie. A postán eltöltött időről nem is beszélve.

Mi a “csekkdíjjal” a probléma? Jogi oldalról megközelítve a kérdést igencsak aggályos, szinte lehetetlen ellene bármit is tenni. A csekkdíj bevezetése szerződés (ÁSZF) módosítást jelent, ezért a közléstől számítottan 15 napra a szerződés felmondható. Mi a helyzet a hűségidővel terhelt szerződésekkel? Ezek a szerződések is felmondhatóak, de a megállapított, igen magas kötbért meg kell fizetni.

Társadalmi szempontból vizsgálva a kérdést, leginkább a nyugdíjasok méltatlankodhatnak. A nyugdíjas réteg ugyanis kisebb arányban rendelkezik bankszámlával, sokan közülük az internetes átutalást elképzelni is alig tudják. A csekk megsarcolásával így leginkább a nyugdíjas rétegeket sújtják, akik, ha szeretnék sem tudnak banki megoldásra váltani. Az évek előrehaladtával azonban egyre duzzad az a réteg a nyugdíjasokon belül, akik már rendelkeznek bankszámlával.

Van a fentieknél kedvezőbb gyakorlat is. Olyan cég is létezik, amelyik úgy igyekszik ügyfeleit az egyéb fizetési módok választására ösztönözni, hogy átutalás, csoportos beszedési megbízás esetén kedvezményt ad a fizetendő díjból.

Mégse ámítsuk magunkat! A csekkes fizetések díját az utolsó láncszem, a fogyasztó fizeti meg. A kérdés csak annyi, hogy mindenki, vagy egy szűkebb réteg. Meglátjuk, mit hoz a jövő. A kérdéssel kapcsolatban a már korábban megindult bírósági eljárás jogértelmezését és az egyéb hatóságok döntését kíváncsian várjuk!

D.A.S. JogSzerviz