Házgyári megtakarítás

Magyarországon az építési ágazat teszi ki az összes energiafogyasztás mintegy felét, s az épületek nagy része az alacsony építési minőség miatt rossz állapotban van, így alapvető felújításra szorul. Így van ez a sokat emlegetett panelépületekkel is, melyeknek az energiavesztesége igen nagy, ugyanakkor a hőszigetelés megvalósításával, valamint a fűtési rendszer javításával elérhető energia-megtakarítás lehetősége óriási.

A kivitelezéskori irreálisan alacsony energiaárak és a megfelelő építési anyagok hiányában olyan házak épültek, amelyeknél a hőszigetelés alacsony szintű, a fűtés szabályozása nem megoldott vagy kezdetleges, a számlázás vagy fogyasztásmérés nem az egyedi energiafogyasztás alapján történt, sőt sok esetében történik még ma is. Ez jelentős méretű energiafogyasztást, ?pazarlást? eredményezett a panelszerkezetű épületekben. ? világít rá az energia-megtakarítás égető problémáira az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht. nemrégiben közreadott kiadványában.

Hazánkban a lakóépületek fűtési célú energiafogyasztása gyakran két-háromszorosa a hasonló nyugat-európai értéknek; különösen igaz ez a hetvenes évekig épített házakra. Ahogy azt az ?Iparosított technológiával készült épületek felújítása? című tanulmányban is írják, ha egy épület az általános állagromlás miatt amúgy is felújításra szorul, akkor már érdemes az energiahatékony felújítással egybekötni. Az energiafogyasztás csökkenésén túlmenően a termikus felújítás az épület élettartamát is megnövelheti, valamint javul a hőkomfort szintje is.

Költségcsökkentési okokból nagy a kísértés, hogy az épületeknek csak azokat a részeit (például tető és oromzat) hőszigeteljék, ahol a legnagyobb a hőveszteség, azonban legtöbbször ez a megoldás nem túl gazdaságos, mivel a javítási költségek zömét nem az anyagköltség, hanem a munkabér, illetve az állványozási költség adja. Sőt, bizonyos esetekben a részleges hőszigetelés még ronthat is a helyzeten, mivel a hőveszteség megnövekedhet.

A jó szigetelőanyag legfontosabb tulajdonsága a porozitás, vagyis a levegőmegtartás, mivel a levegőnek nagyon alacsony a hővezető képessége. Igen sokféle szigetelőanyag létezik, de mindegyiknek meg kell felelnie néhány alapvető feltételnek, mint például az alacsony hővezetés, az anyagon belüli optimális hőelosztás, az optimális sűrűség, alacsony égés- és robbanásveszély, tartósság, kémiai ellenállóság és nem utolsó sorban ne legyen ártalmas az egészségre.

Gyakran merül fel a kérdés, milyen vastag legyen a szigetelés. Nos, a gazdaságos vastagság a legnagyobb energiamegtakarítást eredményezi a legkisebb befektetési költség mellett, de ez az érték függ a klímától, az anyag hőtechnikai jellemzőitől, az anyagköltségtől, a beépítési költségtől és az energiaáraktól. A hőszigetelés megvalósításának teljes költsége nemlineárisan nő, mert bár a szerelési költség a felület négyzetmétereire vonatkozóan fix, az anyagköltség a szigetelés vastagságától függ. Így például ha az 5 cm vastag szigetelés helyett 10 cm-t helyezünk el a falon, az körülbelül 10 %-al növeli meg a bekerülési költséget, míg a szigetelés vastagsága a duplájára nő. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az energiaárak igen kevéssé stabilak, gyorsan változnak és ez a változás általános trend szerint a drágulást jelenti. Az árváltozásokat sok tényező befolyásolja, ezért gazdaságossági szempontból érdemes a jelenleg gazdaságos szigetelési vastagságnál nagyobbat választani.

Ahhoz, hogy a felújítás maximálisan hatékony legyen, és az épület felületén keresztüli energiaveszteség csökkenjen, fel kell mérni, hogy a falaknál, a tetőzeten, a födémeknél, az alagsorban, az ablakok, illetve ajtók esetében, valamint az épület külső nyílászáró szerkezeteinél hogyan lehet javulást elérni.