Visszaszorulóban a lakásmaffia-bűncselekmények

A társadalmi összefogásnak köszönhetően visszaszorulóban vannak az
úgynevezett lakásmaffia jellegű bűncselekmények – mondta Póczik
Szilveszter kriminológus az MTI-nek.

Az úgynevezett lakásmaffia-jellegű bűncselekmények a
rendszerváltozást követő társadalmi változások nyomán jelentek meg,
amikor felbukkant egy széles elszegényedett réteg, az önkormányzatok
pedig értékesíteni kívánták részben leromlott lakásállományukat.
Ezzel széles lakáskínálat jelent meg, ugyanakkor a lakásokat
megvásárlók nem voltak tisztában azzal, milyen tulajdonosi
kötelezettségek hárulnak rájuk, sokan amúgy is anyagi nehézségekkel
küszködtek. Ekkor figyeltek fel a bűnözők a lakáspiacban rejlő
lehetőségekre.

Mint mondta, az összes bűncselekmény és bűnelkövető számához
viszonyítva az ingatlancsalások és elkövetőik száma ugyan
elenyészően kicsi, az okozott kár azonban igen jelentős. Ugyanis
nemcsak az elorzott ingatlanok áráról van szó, hanem arról a
felmérhetetlen társadalmi kárról és költségről, amelyet ezek a
cselekmények okoznak: a hajléktalanságról, családok széthullásáról,
a sértettek esetleges újbóli talpra állásának többletköltségeiről,
az intézményekbe vetett közbizalom megrendüléséről.

Póczik hozzátette: az elkövetők esetében persze szó sincs igazi
“maffiáról”, központilag irányított, az egész országot átfogó,
hierarchizált, üzletszerű elkövetésről, hanem sokkal inkább
egymástól független elkövetők vagy kisebb elkövetői csoportok és
segítőik olykor egyedi, másszor ismétlődő eseteiről.

A potenciális áldozati csoport a súlyosan leszegényedettek, az
érdekeik felismerésében és érvényesítésében korlátozottak, idősek,
magánnyal, társkeresési problémával küzdők, fogyatékosok, alkohol-
vagy kábítószerfüggők, nyugdíjasok közül került ki – mondta a
kriminológus.

Ezek számát gyarapították azok, akik úgy gondolták, az
ingatlan-adásvételi szerződésbe bújtatott hitel-manipulációkkal jó
üzletet kötnek. Ők jelzálogra alapított bankhitel felvétele helyett
csalárd hitelszerződést írtak alá, amely formailag adásvételi
szerződés volt. Az elkövetőkkel kötött háttér-megállapodás szerint
az eladók a vételárat egy állítólagos – rendszerint a vevők által
ajánlott – “befektetőnek” adták át abban a hiszemben, hogy azt a
pénzt néhány hónap alatt megforgatva busás haszonnal együtt fizeti
vissza, ők pedig játszva visszavásárolják ingatlanukat. Az önjelölt
pénzügyi zseni azonban hamarosan azzal állt elő, hogy nem sikerült a
befektetés, nemcsak az ígért mesés haszon, de a tőke is elúszott. Az
ingatlant pedig már rég átírták az új tulajdonos nevére.

A lakásmaffia-jellegű bűncselekmények száma a 2001-2002-es csúcs
után mára csökkenni látszik: a társadalmi összefogásnak köszönhetően
visszaszorulóban van.

A szakember példaként említette, hogy újra közhitelesnek
mondható a földhivatali nyilvántartási rendszer, megszűnt a
széljegyek alapján történő munka, megszüntették a nepperek
tevékenységét, amikor ismerőssel, a hivatalos eljárást megkerülve
lehetett földhivatali bejegyzéseket intézni. Biztonsági elemekkel
látták el a tulajdoni lapokat, így nehezen hamisíthatóak, a
földhivatalok jogosulttá váltak ügyfeleik kilétének ellenőrzésére.
Emellett megszűnt a földhivatalokban az a lehetőség, hogy egyszerű
nyilatkozat alapján be lehessen tekinteni az ingatlan
előtörténetébe, így szerezve meg csalárdul a csaláshoz szükséges
releváns személyes adatokat. Számos jogszabály-módosításra is sor
került.

Mint elmondta, az ingatlan-visszaéléseknél igen magas az
áldozati közrehatás foka, a sértettek túlnyomórészt – ha akaratlanul
is – hozzájárultak a bűncselekmények bekövetkezéséhez. Az elkövetők
gyakran előre kitanítják a leendő áldozatukat, mit kell mondania az
ügyvédnek, közjegyzőnek, utóbbiak pedig az előttük elhangzottakat
kénytelenek okiratba foglalni. Utólag, különösen, ha több tanú áll
szemben a magára hagyott sértettel, igen nehéz bizonyítani, hogy a
szerződésbe foglaltak nem feleltek meg a sértett valódi akaratának.
Ezért is nagyon fontos a megelőzésben, hogy a feleknek külön-külön
ügyvédje legyen. A megelőzés további eszköze lehet a társadalmi
összefogás, a közösségi bűnmegelőzés rendszere és a jogtudatosság
erősítése is.

Póczik Szilveszter felhívta a figyelmet arra is, hogy a
károsultak a ma érvényben lévő szabályok szerint nem
kártalaníthatóak.

Ez a jogi helyzet azért is aggályos, mert e cselekmények
jelentős része azért következhetett be, mert az állam nem
teljesítette az ingatlan-nyilvántartás közhiteles voltára vonatkozó
kötelezettségét. Nyitva áll a kérdés, hogy az állam felelőssé
tehető-e ezért, és kártérítésre, kárenyhítésre kötelezhető-e azon
jóhiszemű sértettek esetében, akik részben a hivatali rendszer
hiányosságai miatt váltak földönfutóvá. Ennek megoldás a közeli jövő
feladata – tette hozzá.