Segítenek a lakáshiteleseknek – A bérlakások korszaka jöhet

Az építőipar megsegítésre dolgoz ki javaslatot a létrejött többpárti ad-hoc munkacsoport. Szóba került a fehéredést szolgáló áfa-visszatérítés, a lánctartozások felszámolására irányuló rezsióradíj meghatározása, valamint a garancia intézményének erősítése.

A lakáshitelesek
problémájának megoldására létrehoznák a Lakásmobilitási Alapot. A jövőt sokan a
bérlakásokban látják, több javaslat is kidolgozásra került már ebben a
témakörben – írja a Népszabadság.

Az
építőipari cégek súlyos gondokkal küzdenek, nagyon sok a lánctartozás,
projektcégek tűntek el, sok cég esetében merültek fel likviditási problémák,
továbbra is elterjedt a fekete munka. Ezek megoldására készülő javaslat
középpontjában elsősorban az azonnal végrehajtandó intézkedések állnak, például
a piacélénkítés, a fehéredést szolgáló áfa-visszatérítés (ezt a lakásfelújítás
után igényelhették vissza a személyi jövedelemadójukból a polgárok.). Bevezetnék
a rezsióradíjat, a tartható ajánlati árak érdekében, jelenleg ugyanis gyakoriak
a valóságtól elrugaszkodott, de a projektek elnyerése érdekében irreálisan
alacsony árak, amelyek miatt a fő- és alvállalkozói rendszerben épp a munkát
valóban elvégzőknek nem marad semmi, így jelentősen hozzájárul a lánctartozások
kialakulásához. Azt szeretnék elérni, hogy a magyar ajánlati árak 20-30
százalékos kilengése a Nyugat-Európában elfogadott öt százalékra csökkenjen. A
javaslatok egy része a garancia intézményét erősítené, a komoly likviditási
gondokkal küzdő cégek számára a beruházási költség 20 százalékát kitevő
garanciális fedezetet öt százalékra csökkentenék, de a gyakorta utód nélkül
megszűnő projektcégeknek is pénzügyi garanciát kellene nyújtatniuk a
kivitelezőknek.

A lakáshiteleseknek jelentene megoldást a Lakásmobilitási
Alap, amely az átmenetileg megingott családok később visszatérítendő
kamatfizetési támogatással segítenék, a fizetésképtelenek esetében pedig
otthonait átmenetileg bérlakásként működtetnék tovább. A Társaság a
Lakásépítésért Egyesület szerint az osztrák modell szerint a bérlakásépítés
motorjai a nonprofit lakásfejlesztők legyenek, amelyek kedvezményes banki
hitelből építenének. A kölcsönöket a lakóktól beszedett bérleti díjból, illetve
állami támogatásból fizetnék vissza, amelynek eredményeként néhány évtized alatt
nagy és tehermentes bérlakás-állomány jöhetne létre. Az állami kiadás tízezer
lakás esetén évente hétmilliárd forint lenne. A Gestor Ingatlankezelő modellje
szerint, a cégek saját tőkéből építenének bérlakásokat, amelyeket az
önkormányzatokkal közösen “töltenének meg”. A lakbérhez az állam – rászorultság
alapon – támogatást adna. A beruházás kockázata a garantált bérletidíj-bevétel
csökkentené, amelyről a helyi önkormányzattal kötnének szerződést a
fejlesztő-cégek.

Ugyanakkor egy 53 négyzetméteres lakás piaci lakbére
100 ezer forint lenne havonta, de a magyar családok felmérések szerint
legfeljebb 40 ezer forintot lennének képesek erre a célra költeni. A Gestor
számításai szerint az első évben azért lakásonként 800 ezer forint állami
támogatásra lenne szükség, ám az összeg minden évben csökkenhető lenne 5
százalékkal. Tíz év alatt egy lakásra 2,7 milliót költene az állam, míg a
korábbi évek bérlakás-építési programjaiban ennek többszörösébe került egy
otthon.