Lebontják Szeged Belvárosát?

Mit tehet az önkormányzat, a szakma és a tulajdonosok egy város építészeti értékeiért? És mi van akkor, ha az érdekek ellentétesek?

„Veszélyben Szeged belvárosa” címmel írt nyílt levelet még februárban a Fiatal Műemlékvédők Egyesülete. Kifejtik: fejlesztésnek álcázva a múlt értékeit törli el a város. A Délmagyarország lap megkérdezte a témáról a városi főépítészt, és érdeklődtek egy szegedi építésznéll is, hogy meddig kell ragaszkodni egy város múltbeli arcához, és mikor kell az aktuális elvárások szerint alakítani. Hogyan lehet egyensúlyba hozni az élhetőség kritériumát az építészeti értékeket megbecsülő hozzáállással, és hol a határ az önkormányzat és a tulajdonos érdekei között.

2004-ben kétéves munkával felmérte és listába szedte a város a védendő építészeti értékeket, részletesen bemutatva Szeged régi épületeit. A kiválasztott 1890 házat szakmai bizottság véleményezte, ezek közül 1011-et ítélt védelemre érdemesnek. Vizsgálták aztán azt is, hogy az épület hogyan illeszkedik a városképbe, utcaképbe, milyen értékeket képvisel, frekventált helyen van-e. Végül 518-ról készült értékvédelmi dokumentáció. Mivel a helyi védettség azt jelenti, hogy minden, az épületen végzett munkához építészeti engedély kell, a tulajdonosok közül sokan nem örültek annak, hogy az ingatlanukat is kiválasztották: intenzív bontási hullám indult Szegeden.

– Szomorú volt látni, hogy a tulajdonosok korlátként élik meg, hogy a város számára is értékes épület van a birtokukban – fogalmazott Sz. Fehér Éva városi főépítész, aki elmondta: végül a közgyűlés elé 102 helyi védettség alá helyezendő épület ügye került. Ezekkel és a korábbiakkal összesen 406 önkormányzati rendelettel védett építészeti értéke van Szegednek – ebbe a védett térfalak, sarokbeépítések is beleértendők. Összehasonlításképpen: Debrecenben 274, Győrben 72 helyi védelem alatt álló épület található.

A 2004-ben kezdődött munka nagyon alapos volt, így nem valószínű, hogy tömegével bukkannának fel új védendő épületek. Viszont a tulajdonos saját kezdeményezésére is elindulhat a folyamat. A helyi rendelettel védett házakban élők egyébként minden évben pályázhatnak az önkormányzathoz. A pénzt – mivel közpénz – csak külső homlokzat szépítésére lehet fordítani, tehát olyan munkára, amelyből a városnak is esztétikai haszna van. Erre idén 22 millió forintot szán az önkormányzat – 6–7 ház felújítására futja. Ilyen pályázati pénzből újult meg többek között a Vám téri malom is. A védelem alá helyezéssel a lakások piaci ára csökken, a városi büdzsé ezt nem tudja ellensúlyozni – mondta Vesmás Péter építész, aki kiemelte: vannak olyan tulajdonosok is, akik azért nem akarják nyilvántartásba vetetni a házukat, mert anyagilag megengedhetik maguknak a korhű felújítást, és maguk szeretnének dönteni a részletekről. A szakember szerint a város építészetileg akkor járna jól, ha törvény adna lehetőséget az építészeti minőségre: ha az illetékes hatóság az épület megjelenését is, nemcsak a jogi formák meglétét vizsgálná. Szerinte a város szempontjából is fontos, hogy egy-egy építkezésnél vagy felújításnál a tervező vegye figyelembe a környező épületeket is, illetve hogy a lebontandóból mi menthető át. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy meg kell hagyni a homlokzatot, hanem elemekben, utalásokban lehet kapcsolódni, vagyis használni kell a környezetet. Ilyen szempontok szerint újították fel például a Zárda utca 22-es házát.

Nincsen ház humor nélkül, és ez nem tiszteletlenséget, hanem egészséges vidámságot jelent – fogalmazott Vesmás Péter, aki szerint érdemes nemcsak a védett épületekre, de a névtelen, két világháború közötti építészek munkáira is figyelni Szegeden, mert jó minőségű, építészetileg végiggondolt házakat alkottak. Ilyeneket a Boldogasszony sugárúton és a Palánk városrészben is találunk. A Petőfi Sándor sugárúton, az egyetem épülete mellett elbontott épülettel kapcsolatban Sz. Fehér Éva elmondta: az ingatlant a szabályozási tervben jelölték ki bontásra, a cél a térnyitás volt, tehát hogy a felújított bölcsészettudományi kar az Egyetem utcában jobban érvényesüljön.