Hogyan szigeteljük a teraszt, vizes helyiségeket?

Az épületek kisebb, nagyobb alapterületű teraszai, erkélyei fokozottan ki vannak téve a szélsőséges időjárási viszonyoknak. Ha nem megfelelő az erkélylemez felületi lejtése és a vízszigetelő réteg, akkor ez beázásokat, burkolatfelválásokat és akár az aljzat, illetve a vasbetonszerkezet fokozatos károsodását is okozhatja.

A víz a fugákon vagy egy burkolólap repedésén át mindig a burkolat alatti ragasztórétegbe kerül. A beszivárgott nedvesség a tél során megfagy, ezáltal a burkolat feltöredezik, a lapok pedig elvállnak aljzatuktól és így egyre több víz, nedvesség jut a teherhordó szerkezethez. A fenti folyamat nem tesz kivételt semmilyen terasz vagy erkély esetén, ezért a kivitelezések során nem elhanyagolható a szakszerű vízszigetelés kialakítása. Az okozott károk helyreállítási költsége ugyanis jóval magasabb az építkezés folyamán beépített szigetelőréteg szakszerű kivitelezési költségeinél.

A legelső és alapvető kritérium, a felület megfelelő lejtésének kialakítása. Ez általában a határoló falaktól a szélek felé haladva 2 fok. Ez a lejtés biztosítja, hogy a csapadékvíz a szélek felé [A teraszok 2%-os lejtése fontos a csapadékvíz elvezetése miatt] folyjon le, és ne az oldalfalak mentén gyűljön össze. A megfelelő lejtés hiányát utólag is pótolni lehet. A meglevő burkolatra is felkenhető egy tapadóhíd réteg, amire már a felteríthető a kívánt lejtésű esztrich. E célra korszerű, gyors száradású, és zsugorodás kompenzált, előkevert anyagot célszerű használni. Erre már felkenhető a rugalmas szigetelőréteget adó folyékony fólia 2-3 mm vastag rétege, amely lezárja a beszivárgó víz útját, és elejét veszi a beázásoknak. A csatlakozó épületelemek alkotta sarkokba, – amelyek vízszigetelés szempontjából kényes helyek – textilbetétes, impregnált szalagokat kell a kenhető fóliába ágyazva felhelyezni. A kenhető vízszigetelő réteget az oldalfalakra is fel kell kenni 15 cm magasságban. Amint a szigetelő réteg megkötött, a felület burkolható. Ám a kerámialapok lerakásához csak garantáltan flexibilis ragasztó használható.

A kültéri, gyakorta vízzel áztatott és nagy hőmozgású burkolatokat gyakran egyoldalas ragasztási technológiával ragasztják. Ilyen esetekben a ragasztó bedolgozása után a burkolat alatt légzárványok alakulhatnak ki, és az ezekben felgyülemlett víz megfagyva felfeszítheti a burkoló lapokat az aljzatról. Ez esetben a fogazott glettvas mintájából adódóan a burkolólapok hátoldalán csak 70%-os a [A nagyobb alapterületű, fedetlen teraszoknál fokozottan fontos a burkolat megfelelő lejtése] ragasztott felület aránya, ami külső térben hátrányos. E hiba úgy kerülhető el, hogy a lapokat folyékony ágyazatú ragasztóba fektetik, amely 100%-os ragasztott felületet biztosít, így a burkolat alatt nem alakulnak ki légzárványok, és megszűnik a felfagyás veszélye. A fugázáshoz is flexibilis és vízlepergető tulajdonságú anyagot célszerű használni, a csatlakozó és a dilatációs hézagokat pedig rugalmas, szilikonos tömítő masszával kell hézagmentesen kitölteni. Végül arra is figyelni kell, hogy ha a teraszok szélein a víz nem csurog le, hanem a teraszlemez vakolt vagy burkolt oldalát áztatja, ez szintén lassan-lassan szerkezeti elváltozásokat okozhat. Ezért a teraszok széleit úgy kell kialakítani, hogy a burkolt felületről a víz akadálytalanul és károkozás nélkül legyen képes lefolyni. Ez vagy vízorr kialakításával, vagy utólag felerősített vízvető profillal akadályozható meg. Ezáltal elkerülhetők a balkonokon, erkélyeken és teraszoknál a különféle beázások és a burkolati sérülések.

[A falak sarkainál a fugákat szilikonos masszával kell tömíteni] Fürdőszobák, zuhanyfülkék kialakításakor sokan úgy vélik, hogy a kerámia burkolat és az azt rögzítő ragasztó megakadályozzák a falak és a födém esetleges átnedvesedését, beázását. Ezek az anyagok azonban nem rendelkeznek vízzáró tulajdonságokkal, ezért az ilyen helyiségek víz elleni szigetelését még a burkolat lefektetése előtt kell kialakítani. A vízszivárgásokat általában a fugaanyag repedései okozzák, és e hézagokon a nedvesség akadálytalanul bejuthat a burkolat mögé. Ezzel elindul a falak lassú átázása, amelynek végül bontás és jelentős anyagi kiadás a végkifejlete. Mindez elkerülhető, ha a zuhanyfülkék oldalfalaira és a helyiség aljzatára még a burkolás előtt megfelelő, 2-3 mm vastag [Zuhanykabinoknál az oldalfalakra is alapvetően fontos a burkolat alá kent vízszigetelő réteg és a vízlepergető fugázás] vízszigetelő réteg kerül. Az általában egy komponensű és kenhető vízszigetelő réteg eltömíti az apróbb réseket, és útját álja a burkolaton átszivárgó víznek. A kenhető vízszigetelést a határoló falakra 15 cm, illetve a legfelső vízkivételi hely felett 20 cm-rel magasabbra kell felteríteni. Zuhanyozóban a zuhanyrózsa magassága a mérvadó. A sarkokat a friss kenhető fóliába ágyazott hajlaterősítő szalagokkal kell kiegészíteni, és minden födémáttörésnél, pl. a lefolyóknál, galléros idomok leragasztásával biztosítható a szivárgásmentesség. A burkolást viszonylag rövid idő elteltével meg lehet kezdeni, ehhez flexibilis ragasztó használata ajánlott, a fugázáshoz pedig vízlepergető tulajdonságú anyagot célszerű választani.