Csak a barlangrendszerrel együtt lehet megmenteni a budai Várnegyedet!

A budai Várnegyed rekonstrukcióját együtt kell kezelni a felszín alatti 18 ezer négyzetméteres labirintus rendszerből és vízfolyásokból adódó problémákkal, támfalrepedésekkel, pinceüreg-beszakadásokkal – hívják fel a figyelmet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatói.

A budai Várnegyedben rendre előforduló támfalrepedések, pinceüreg-beszakadások, vízelöntések és egyéb problémák akár a városrész hosszú távú fejlesztési koncepciójának sikerét is veszélyeztethetik – hívják fel a figyelmet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatói. A költséghatékony és a hasznosítási szempontoknak is megfelelő műszaki megoldások kiindulópontja lehet az a most megjelent kötet, amelyben a szakemberek ez irányú kutatásaik eredményeit publikálták, a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával. A BME-n folyó kutatások eredményei nagymértékben hozzájárulhatnak, hogy a rekonstrukciós tervek költséghatékony és biztonságos megoldásokat javasoljanak, és új, kreatív lehetőségeket nyissanak meg – például a föld alatti üregek turisztikai hasznosítása terén  – mondta Hajnal Géza, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) docense a várbeli fejlesztésekről tartott sajtótájékoztatón.

 


Jelenleg ugyanis – mint arra az egyetem kutatói rámutatnak – a veszélyessé vált üregek megerősítése hagyományos módszerekkel történik, aminek eredményeként túlbiztosított, indokolatlanul nagy méretű megerősítések keletkezhetnek, amelyek egyrészt szétszabdalják, hasznosíthatatlanná teszik ezeket a felszín alatti tereket, másrészt az itt található természeti-geológiai értékeket is károsítják. Hasonló a helyzet a Várhegy támfalainak megerősítésével is: az azonnali veszélyelhárítás érdekében bevetett helyi megerősítések nyomán a felszín alatti vízáramlás iránya megváltozhat, ami aztán más támfalszakaszokon okozhat elmozdulást, repedést.

 

Mindezekből következően a BME kutatói úgy látják: átgondolt, mérnöki kutatásokkal megalapozott megoldások kellenek, és nem ad hoc helyi műszaki beavatkozások, amelyek egyrészt indokolatlan többletköltséget okoznak (miközben az elhárított veszélyek helyett újabbak keletkeznek), másrészt korlátozhatják a későbbi hasznosíthatóságot, és így a Várnegyed hosszú távú fejlesztési koncepciójának sikerét, gazdaságos megvalósíthatóságát is megkérdőjelezhetik. A kutatók szerint a koncepciók és tervek kialakításához olyan szakértői csapatra van szükség, amelyben építész, történész, jogász, közlekedési és környezetvédelmi szakemberek mellett a mérnökgeológiához, hidrogeológiához és talajmechanikához értő, a numerikus modellezési módszer alkalmazásában jártas mérnökök is részt vesznek.

 


A BME olyan monitoringrendszer kiépítését javasolják, amely a talajmozgásokat és vízáramlásokat folyamatosan figyeli, és a problémák (repedések, vízbetörések stb.) esetén olyan adatokat szolgáltat, melyekkel a leggazdaságosabb és a hosszú távú hasznosítási célokat nem veszélyeztető beavatkozásokat idejében meg lehet tenni. A Várnegyed, illetve a Várhegy problémáit, fejlesztési koncepcióit érdemes lenne egységesen, összefüggéseiben kezelni – hangsúlyozzák a kutatók. A hasznosítással kapcsolatos elképzelések minden esetben rendkívül fontosak: egyrészt a nem megfelelő műszaki beavatkozások beszűkíthetik a későbbi hasznosítási lehetőségeket. Más megközelítésben: a hasznosítás eleve feltételezi, hogy a hasznosító gondoskodik a megfelelő műszaki állapotról, észleli az esetleges hibákat (pl. repedéseket) és intézkedik, így nem alakulhat ki nagyobb baj.
 

Forrás: BME