Az önkormányzatok a megelőzéssel próbálkoznak: biztonsági őrökkel, befalazással védik az üres lakásokat

Az ügyesebb önkényes lakásfoglalók évekig megúszhatják a kilakoltatást, ezért az önkormányzatok már inkább a megelőzéssel próbálkoznak, például őriztetik üres ingatlanjaikat. A probléma nemcsak a közvagyont érinti: azt sem egyszerű kitenni, aki egy magánlakásba költözik be.

Beköltözött egy üresen álló II. kerületi házba egy nagy család, aminek azonban a szomszédok nem örültek. Az új lakók szociális szempontból rászorulók, a hivatalos terminológia szerint önkényesek. A kilakoltatási moratórium miatt mégsem költöztethetők ki, főleg a gyerekek miatt, de a tavasz sem hozza el a megoldást. Az önkényesek maradnak. Már kilenc éve.

– Látja, szomszéd, itt a moratórium, megint nyertünk egy évet – örvendezik a családfő, a mellette lakó viszont úgy érzi, inkább gúnyt űz vele. A hivatali tehetetlenség lehetővé teszi, hogy a család már kilenc éve önkényesen éljen a II. kerületi családi házban, amelynek tulajdonosa örökösök nélkül az államra hagyta portáját. A szomszédok pedig egyre nehezebben viselik a mellettük uralkodó állapotokat. Pedig három éve már bírósági határozat tenné lehetővé a kilakoltatást. A végrehajtás viszont azóta is húzódik.

A családtagok mindig cserélődnek, nyáron akár húszan is élnek a telken, télen tucatnyira csappan a számuk, de több gyerek és legalább egy csecsemő mindig van közöttük. Úgy tűnik, a hatóság tehetetlen, a szomszédok kénytelenek tűrni.

A Kincstári Vagyoni Igazgatóság többszöri kérésünkre sem tudta megmondani, hogy az államnak Budapest területén hány lakóingatlana van, azokat mire használják, és jellemző-e, hogy ezeket önkényes lakásfoglalók veszik birtokba.

Az önkényes lakásfoglalás inkább a pesti kerületeket sújtja. Az üresen hagyott, bontásra ítélt vagy mások által még szükséglakásként sem szívesen használt ingatlanok előbb-utóbb gazdára találnak, ha ezt valamilyen módon nem előzi meg a hivatal. Ha mégis beköltöztek, a kerületnek kell hivatalos eljárást indítania a birtokon belül lévők kiköltöztetésére. A főváros által meghirdetett, október elejétől március végéig tartó moratórium miatt az önkényesek legalább fél évig biztonságban érezhetik magukat – már amelyik kerület csatlakozik a moratóriumhoz.

A beköltözőket rövid úton nem lehet kipenderíteni az elfoglalt lakásból, kilakoltatásra csak bírói engedéllyel, azaz jogerős ítélet után és bírósági végrehajtással van lehetőség – hangsúlyozta lapunknak Vitaris Edit, Újpest jegyzője. A IV. kerületben egyébként megelőzéssel igyekeznek megoldani az önkényes lakásfoglalók okozta problémát: az önkormányzat őrizteti az üres ingatlanait. Újpesten nagyjából 2800 önkormányzati bérlakás van, ám közülük mindössze száz üresen álló ingatlan található, de ebbe beletartoznak az üzlethelyiségek is. A városrészben egyetlen olyan különlegesen méltányos eljárás volt ezen a télen, melynek eredményeképp nem lakoltattak ki egy többgyermekes családot. Őket a kerület végül annak ellenére nem tette utcára, hogy a bíróság már a végrehajtást is elrendelte, ráadásul az önkényes lakásfoglalókra még a kilakoltatási moratórium sem vonatkozik.

Józsefvárosban tavaly 62 önkényes beköltözővel akadt össze a hatóság, egy évvel korábban 58-cal – a tendencia nem mozdult különösebben. Az önkormányzat bedeszkázással és befalazással igyekszik elejét venni a lakásfoglalásoknak, a már annektált ingatlanokból pedig a lehető leggyorsabban kiteszik a delikvenseket, többnyire hat héten belül. A legjobb az volna – mondta lapunknak Takács Gábor alpolgármester -, ha az összes olyan házat le lehetne dózerolni, amely effektív és potenciális lakásfoglaló-tanya; ezekért az épületekért többnyire amúgy sem kár. A bontásra (ilyen okból) egyébként még nemigen volt példa, de hamarosan lesz: márciusra leradírozzák a kerület térképéről a rosszhiszemű, jogcím nélküliek balhézásairól elhíresült, igen rossz állapotú Dobozy utca 41.-et – mondta Takács.

Ugyancsak radikális módszerrel próbálja lakatlanul tartani üres ingatlanjait a ferencvárosi önkormányzat. A Dzsumbujként elhíresült Illatos úti telepen például a lakások többségében illegálisan élnek családok. Ezek, ha megüresednek, a bejáratot befalazzák, és biztonsági őrök vigyázzak, hogy ne vegye azt birtokba senki. A kerület, a konfliktusokat is vállalva, módszeresen szeretné kiüríteni az emberi lakhatásra alkalmatlan gettót.

Az önkényes lakásfoglalók a bürokrácia nehézkessége, a közvélemény és a civil szervezetek által a hivatalokon számon kért szociális érzékenység miatt akár évekre birtokba vehetnek egy-egy lakást. Az sem elképzelhetetlen, hogy egy magántulajdonban lévő, lakott otthont, aminek tulajdonosa hoszszabb nyaralás vagy kórházi ápolás miatt sokáig távol volt. A rendőrség ekkor sem rakhatja ki a betolakodókat.

Ha a hazatérő lakástulajdonost egy idegen család fogadja otthon, a kerületi kapitányságon tehet feljelentést. Ezután várni kell. A rendőrség ugyanis eljárást indít magánlaksértés miatt, de egy másik eljárás is kezdetét veszi. A feljelentés másolatával a jegyző kilakoltatási eljárást indít, amihez hivatalosan kérheti karhatalom igénybevételét. Amíg ezt nem teszi meg, a rendőrségnek nincs joga segítséget nyújtani a tulajdonosnak visszaszerezni otthonát. Tovább bonyolítja a helyzetet, ha a birtokon belül lévők (beköltözők) között gyerekek is vannak. Amíg azok elhelyezéséről a kerület nem gondoskodik, nem lehet őket utcára tenni.

Tovább bonyolítja a – csak elméleti – helyzetet, ha a távollétből visszatérő tulajdonosnak is van gyereke, akkor ugyanis két érdek ütközik, amelyben viszont a tulajdonos érdekeit kell preferálni. Arra azonban, hogy a gyakorlatban miként oldható meg az azonnali kilakoltatás, sem önkormányzati sem rendőrségi szakember nem tudott pontos választ adni.