Hogyan hőszigeteljük a beépített tetőteret?

A lakáscélra beépített tetőterekben a tetőszerkezetet és a határoló oldalfalakat is szigeteléssel kell ellátni. Hőszigetelő anyagból számtalan típus létezik, alapvetően fontos a helyes rétegrend kialakítása.

A hőszigetelés elhelyezését alapjaiban befolyásolja, hogy meg akarjuk-e bontani a héjazatot, vagy belülről szeretnénk elvégezni a kivitelezést. Előbbi esetben a szarufák feletti, utóbbinál a szarufák alatti és közötti szigetelés a járható út. Akármelyik megoldást is válasszuk, meg kell tervezni a bevilágítást lehetővé tévő nyílások és nyílászárók helyzetét, nagyságát. A kialakításra és az árnyékolásra már a tervezés során kiemelt figyelmet kell fordítani, helyes tervezéssel, akár 4 fok feletti hőmérsékletcsökkenést is elérhetünk a tetőtérben. Ez nem lebecsülendő, összehasonlítva mondjuk egy 28 fokosra felmelegedő és egy 24 fokos tetőtérben eltöltött nyári hónapokat figyelembe véve.

Hőszigetelés a szarufák között és alatt

A szarufák közötti hőszigetelés anyagai a kőzetgyapot illetve az üveggyapot, gyártótól függően mindenki más-más anyagra „esküszik”. A lényeg a szálas szerkezet, ami nagy levegőmennyiséget képes magában tartani. A szálas hőszigetelő anyagok emellett az egész teret kitöltik, nem marad szigeteletlen térfogat. A tekercsekben vagy táblákban kapható, puha hőszigetelő anyagoknál gondoskodni kell a lecsúszás megakadályozásáról. A szarufák alatti hőszigetelés szintén készülhet kőzet- vagy üveggyapotból, expandált polisztirolból (EPS), extrudált polisztirolból (XPS) vagy a befújt cellulóz őrleményből, illetve a drágább megoldások közé tartozik a PUR hab.

A rétegrendnél a legfontosabb szabály, hogy a kültér felé haladva a rétegek páraáteresztő képessége növekedjen. Elképzelhetetlen a jó végeredmény a párazáró és páraáteresztő fóliák nélkül. A párazáró és párafékező fóliák nem csak a nagy felületeket, hanem a csomópontokat, áttöréseket is védik a lecsapódó nedvességtől. A párazáró fólia biztosítja a pára kijutását a rétegrend részét képező légrésbe. Ez a légrés vezeti el a héjazat alá kerülő nedvességet, párát, nyáron pedig csökkenti az intenzív napsugárzás hatását.

A helyes rétegrend a szarufák közötti és alatti szigetelés esetén a következő: a legfelső réteg a héjazat, ami lehet cserép, betoncserép, pala. Cserép esetén a cserépléc következik, majd ez alatt az ellenléc a tető lejtésirányában. Itt következik az 5-10 cm vastag légrés, majd a páraáteresztő fólia. A fóliát a szarufához kell rögzíteni, az átfedéseket pedig úgy kell megoldani, hogy egy esetlegesen elcsúszott tetőfedő elem esetén beeső víz se kerülhessen a fólia alá. Ezt átlapolással, ragasztással vagy műanyaghegesztéssel biztosíthatjuk. A szarufa alatt egy újabb légrés található, majd a szarufák közötti szigetelés foglalja el helyét. Ezután a burkolat tartószerkezete jön, majd a szarufák alatti hőszigetelés, a belső párazáró réteg és végül a belső burkolat. Látszik, hogy egy korrekt hőszigetelő rendszer 11-11 rétegből is állhat, ám minden rétegnek meg van a maga feladata, ami nélkül rövid időn belül leromlik a szigetelés hatékonysága.

Hőszigetelés a szarufák alatt

Az előbb ismertetett hőszigetelési rendszernél még jobb a szarufák feletti szigetelés, ehhez viszont elkerülhetetlen a héjazat megbontása. Nincs hőhíd, és esztétikus belső felület alakítható ki. Könnyebb a párazáró réteg elhelyezése is a csomópontoknál. Mivel a tetőfedés magára a hőszigetelésre kerül, úgy kell méretezni az ellenléceket, hogy a fokozott terhelések hatására ne nyomódjon be a hőszigetelésbe, de egy erős szél se tudja felszakítani. Anyagok tekintetében annyi a különbség az előbb ismertetettekhez képest, hogy nagy nyomószilárdságú szigetelőket kell alkalmaznunk, legyen az kőzet- vagy üveggyapot, expandált polisztirol vagy PUR hab. Rétegrend tekintetében valamivel egyszerűbb a helyzet a belső hőszigeteléshez képest. A tetőcserép alatt itt is a cserépléc és a megfelelően méretezett ellenlécek találhatóak, majd a külső szellőző légrés és a páraáteresztő fólia. Itt jön a legfontosabb elem, a hőszigetelő anyag, majd alatta egy párazáró réteg. Végül a belső teherhordó burkolat és a szarufa következik, amire belülről igény szerint kerül a borítás.

Gyakori hibák

Korábban elterjedek voltak a táblás polisztirollapok, melyek illesztésénél gyakran alakult ki hőhíd. Ez ellen kétrétegű, átlapolt felrakással vagy lépcsőzetes építkezéssel védekezhetünk. Függetlenül a hőszigetelés anyagától, alapvető hiba a csak a szarufák között található szigetelés. Ez hőhídat eredményez, ugyanis a fa hőszigetelő tulajdonságai elmaradnak a szálas, habos anyagokéitól. Födém esetén is ügyelni a szigetelőanyag és a rétegrend helyes kialakítására, ellenkező esetben nedvesség, csapadék érheti az anyagot, ami sérüléshez vezethet. Az átszellőző réteg és a párazáró illetve áteresztő fóliák fontosabbak, mint gondolnánk. Nélkülük az egyébként jól méretezett hőszigetelő réteg nem képes ellátni feladatát, rosszabb esetben károsodhat, elkezdhet penészedni. A belső fóliát a falak, ablakok találkozásánál rögzítsük. A fóliák pontosan illeszkedjenek egymáshoz, rögzítsük őket ragasztószalaggal.

A helytelen szigetelőanyag-méretezés a másik gyakran előforduló hibalehetőség. Az 5-10 cm-es hőszigetelések korszerűtlenek, 20-25 cm-es szigetelés az elvárható minimum. A szigetelőanyag körbevágásánál ne hagyjunk réseket, hézagokat. Pontosan kell szabni, mert az anyag csak a tekercs kicsomagolása után nyeri el tényleges formáját. Egy rókafarkúfűrész, valamint egy tetszőleges hosszúságú igazítóléc segítségével a tekercselt hőszigetelő anyag a kívánt méretre vágható. A hatásos szigetelés érdekében tanácsos a szigetelőanyag méretét 2-3 centiméterrel szélesebbre hagyni, mint a szarufák, vagy gerendák között mért távolság.