Park a tetőn!

Nem helyettesíti, csak éppen nagy arányban feleslegessé teszi télen is, nyáron is a földgázt, a villamos áramot az a szinte önmagát kínáló praktika, amellyel a háztetők nagy részét éppen úgy zöld felületté lehet tenni, mint az épületeink oldalfalait.

A “kellékek”: VLT-130 elválasztó réteg, FLW-400 gyökérvédő réteg, VLU-300 védőréteg, VLF-150 szűrőréteg, terramix ültetőközeg, vegetáció. Az elnevezések azt mindenképpen jelentik, hogy komoly előzmények alapján, rendszerszerűen valósulnak meg zöldtetők. Megvalósulnak, de a lehetségesnél jóval kisebb számban.

Pedig bebizonyosodott: túl azon, hogy esztétikai élményt nyújthatnak, a növényekkel beültetett tetők alapvető módon segítik az épületek hőháztartását. Azért persze akadnak építkezők, akiktől, ha már eldöntötték, hogy megújuló energiahordozókat alkalmaznak új otthonukban, hőszivattyús hőcserélő rendszerrel, napkollektorral, pellitet égető kazánnal látják el lakásaikat, egyáltalán nem idegen, hogy a zöldtetők segítségével tovább csökkentsék a nyári hűtéshez, téli fűtéshez szükséges hagyományos energiahordozók használatát. Vagyis “bevetik” a háztetőt olyan növényekkel, amelyek minimális gondozással, csak a természetből nyert vízzel és persze napfény segítségével is szépen fejlődnek, gyökérzetük pedig nem teszi tönkre a tetőt.
A Római Klub óta

Legalább húsz éve szakavatott gazdái is vannak Magyarországon a házak “parkosításának”. Az akkor még önálló Ybl Miklós Műszaki Főiskola sokatmondó kísérleteinek eredményéről napilapos beszámolók is születhettek már. Ezért is kerestük ott mai kérdéseinkre a válaszokat. Például: csupán a pénz hiánya az oka annak, hogy elvétve látni az országban zöldtetős házakat? Vagy: ha valahol uniós pénzeket is megszerezve úgy alakítanak át lakótelepi panelépületeket, hogy a modern szigetelésekkel, a megújuló energiahordozók hasznosításával akár a felére csökkentik a távhőszolgáltatás és melegvíz-előállítás költségeit, miért nem jut eszükbe a beruházóknak egyetlenegy fűmagot elvetni a tetőkön?

– Körülbelül a Római Klub óta látja magáról a világ, hogy a hagyományos energiahordozók készletei végesek, illetve azt is, hogy az ország energiaháztartásában az épületek fűtése egyre nagyobb arányt, tavaly óta már ötven százaléknál is többet foglal el, megelőzve a közlekedést – avat be a több évtizedes inspiráció okába a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának dékánja, dr. Makovényi Ferenc. A szakma tudományos műhelyeinek válaszát is fontosnak tartja tudatosítani a professzor: az ökologikus építést tanszékük “Labor 5” nevű szerveződése úgy képviseli, hogy igyekszik elterjeszteni a természetbarát építést. A környezettudatosság esetükben azt jelenti, hogy nem csak technokrata szemlélettel közelítik meg az építési feladatokat.

Az ökologikus építés tehát mind átfogóbban foglalkozik az energia ügyével. S ez ma már azt is jelenti, hogy az építész a tájolással, a felhasználandó anyagokkal, a helyiségek beosztásával, a méretezésekkel, az árnyékolással eléri, hogy nappal minden napfényt magába szív, azaz hasznosít az épület, éjjel pedig képes minél többet benntartani. Illetve ugyanez fordítva is igaz, mert nyáron megakadályozható a túlmelegedés. E “passzív” megoldások mellett ismertek – sőt, jobban ismertek – a gépészeti jellegű megoldások, a levegővel vagy vízzel működő hőszivattyúk például.

A tetőkön elhelyezhető növényzetnek is az épületek hőháztartása javításában, szabályozásában lehet szerepük. Napjainkban, amikor az energiafogyasztás jelentős arányát a nyári légkondicionáló berendezések “garantálják”, akkor pénzben is kifejezhető a haszna a felmelegedést gátló, sok esetben a gépeket teljes egészében kiváltó, növényekkel betelepített tetőnek.

A felelős vállalati magatartást bizonyosan, de a jógazda-mentalitást is magával hozhatta a Siemens, amikor a Hungária körúti, futballpálya nagyságú épülete tetejét egyszerűen kertészek kezére adta. Ehhez a tetthez persze legfőképp pénz kellett. Részben azért, mert az ott alkalmazott megoldás többet jelent, mint egyszerűen zöldet, a ténylegesen kialakított kert alatt nagy súlyt is elbíró épületszerkezetre volt szükség. Részben azért, mert a növényzet ápolásához élőmunka is szükségeltetik.

A Siemens etalon ma még nem lehet. Nem futja rá a kisebbeknek. Ezért főleg arról gondolkodnak a zöld tetőt is építő lakó- és irodaház-tulajdonosok, hogy a “vetemény” képes legyen önmagát gondozni. Ezeknél az egyszerűbb rendszereknél nem kötelező a lapos tető. Akár 20-25 fokos lejtésszögű megoldásokat is “elfogadnak” a kerti fás szárú növényeknél jóval kisebb súlyú ökológiai önfenntartó zöldek.
Kémény nélkül nem megy

Az építéstudományi kar dékánjánál kapott információk arról nem szólnak, hogy a “füvesítés” vagy a “fásítás” a követendő út, ugyanis a szakma számára csak az a fontos, hogy az ökologikus építés mit kínál az embereknek. Tehát az, hogy a csapadékot a tetőn lévő zöld jelentős mértékben visszatartja, s ezzel javul az alatta lévő helyiségek mikroklímája. A növényzet nem engedi tovább az UV-sugárzást, meggátolja a nyári túlzott felmelegedést és a téli lehűlést, s sokszor a zajtól is megvédi a lakókat.

Ha ennyire egyszerű a cél és a feladat, sőt a miénknél sokkal zordabb klímájú országokban is gombamód szaporodnak a zöld takarós épületek, akkor miért számít ritka szigetnek Budapesten a Siemens, a MOM-park, a Westend?

– Mert még nem eléggé érett, nem elég fogékony, mérsékelten érdekelt a környezetünk – érvel Makovényi Ferenc. Példával is szolgál, egy beruházás történetével. A Pest közelében lévő település élelmiszer-áruházához az egyetem szakértője hőszivattyús rendszert tervezett, amely úgy működik, hogy a padlóban, falakban lévő csövekben folyik a talajból nyert meleggel és a hőcserélő rendszerben felmelegített – nyáron meg lehűtött – víz. A használatbavételi engedélyt azonban a helyi hatóság a kéményseprő vállalat rendelkezésének megfelelően nem adhatta ki, mert a kéményseprők nem találtak kéményt. Okkal, mert az alternatív energiát használó rendszerhez nincs kályha, nincs égetés, tehát kéményre sincs szükség. De ma még nem tart itt a hatóság.

A zöldtető és az 50-100 évvel ezelőtt még népszerű futónövénnyel – például vadszőlővel – díszített oldalfal közös erővel nagyon jelentős mennyiségű energia megtakarítását tette lehetővé. Csakhogy Budapesten gyakorlatilag eltűntek a házmesterek, így például az örökzöld falakról jóformán csak múlt időben lehet beszámolni. A fővárosban jellemzően vállalkozói lakásépítés folyik, s a spekulatív tőke működteti az irodapiaci ingatlanfejlesztést. A dékán szerint ezek a beruházók csak az eladásban, hasznosításban érdekeltek, de abban már nem, hogy a másoknak szánt építmények költségkímélő módon, takarékosan “üzemeljenek”.