Equilor: csak 2015-ben lehet eurónk

Az Európai Bizottság (EB) 2010. március végén publikált értékelésében a leköszönő magyar kormány által benyújtott konvergenciaprogram több pontját is kifogásolta. A fő kritika az volt, hogy nem tűnnek megalapozottnak az államháztartási hiány csökkentését célzó intézkedések, illetve a következő évekre túl optimistán tervezett az ország gazdasági pályája. A jelentés kiemeli, hogy 2011-re és 2012-re is több kockázatot vél felfedezni a bevételi és a kiadási oldalon egyaránt. A bevételi oldalon a vagyonadó eltörlését kompenzáló lépés hiánya, illetve a túl optimistán tervezett egyéb adóbevételek állnak, mint kritikai megjegyzés. A kiadási oldalon a Malév újraállamosításának költségei (feltéve, hogy az EU jóváhagyja azt), az MNB várható veszteségeiből fakadóan megnövekvő hiány, valamint a nagy állami tulajdonú cégek veszteségei állnak. Az Equilor szakértői azonban nem a költségvetési hiányt tartják a legnehezebben teljesíthető kritériumnak, hanem a bruttó államadósság mértékét, amely fokozatosan egyre távolabb kerül a 60%-os GDP arányos referenciaértéktől. A magyar konvergenciaprogram 2010 végén 79%-os bruttó hazai össztermék arányos adósságállománnyal számol, amely 2012-re 73,6%-ra csökkenne. Ehhez egyrészt arra lenne szükség, hogy a gazdaság 2011-től ténylegesen 3,5% fölötti mértékben bővüljön, mint ahogy azt a leköszönő kormány várja, illetve a kamatkörnyezet és ezáltal az állampapírpiaci hozamok is tartósan alacsonyan maradjanak.

 

Az EB jelentése és a Fidesz részéről elhangzó vélemények alapján az Equilor úgy véli, hogy az eurózóna előszobájának számító ERM-II csatlakozás legkorábban 2012-2013-ban lehet realitás. Ezek alapján Magyarország esetében a 2015-ös euróbevezetési céldátum tűnik reálisnak jelen pillanatban.

Merre tovább forint? – Milyen árfolyam mellett csatlakozhatunk az eurózónához?

Bár a választások első és második fordulóját követő látványos forint erősödés egyelőre lendületét vesztette, sőt némi visszagyengülés is megfigyelhető, egyelőre kevés okot látnak az Equilor szakértői arra vonatkozóan, hogy a hosszabb távú képet sötét felhők árnyékolják be. A jegybank legutóbbi, várakozásoknak megfelelő kamatcsökkentésével 5,25%-ra mérsékelte a hazai alapkamatot, és ezzel nemcsak a mindenkori mélypontra vitte le az értéket, de folytatta a 10 hónapja tartó töretlen tendenciát is a kamatvágások tekintetében. Ugyanakkor a nemzetközi környezetet figyelve még mindig felette vagyunk a térség, és a hozzánk legtöbbször hasonlított országok kamatszintjeinek. Igaz ez az euróövezetre is, ahová egyelőre pontos dátum nélkül, de kinyilvánítottan tart az ország. Az Equilor szerint a kamatcsökkentési ciklus még kitarthat és 5% lesz az alja a folyamatnak, hozzátéve, hogy egy pozitívabb szcenárióban az sem kizárható, hogy az alapkamat az 5%-os szint alá süllyed. Ehhez az kellene, hogy a nemzetközi befektetői hangulat stabilan pozitív maradjon az év hátralévő részében.

 

Az Equilor a forint árfolyamának alakulásával kapcsolatban alapvetően optimista, annak ellenére, hogy a nemzetközi hangulat alakulása jelentősen befolyásolhatja az árfolyam alakulását és a jelenlegi helyzetben könnyen benne lehet egy átmeneti negatívabb időszak is. Hosszabb távon azonban nincs ok feltételezni, hogy a 2009-es mélypontok akár csak megközelítésre is kerülhetnek. Sőt, inkább az feltételezhető, hogy ha az említett pesszimista nemzetközi hangulathullám csak rövid és erőtlen lesz, akkor az újabb fejlődő piaci lendületben akár a korábbi magaslatokba is eljuthat a forint.

 

Az Equilor szerint több érv szól egy erős váltóárfolyamon (240-260 forint közötti euróval) történő átállás mellett, ami ösztönzőleg hatna a hazai vállalati szektor hitelfelvételi kedvére és ösztönözné a gazdasági növekedést. A forint a 260 körüli árfolyamszinten találhatja meg a belépés előtti optimális középárfolyamot az euróval szemben, egy erőteljes reálkonvergencia beindulása esetében a 240-es szintet is tesztelve.

 

Ez esetben egy ilyen erős, tehát akár a 240 és 260 forint közötti váltóárfolyam lehet optimális az euró bevezetéskor, ami a hazai banki hitelkihelyezés ösztönzése szempontjából lehetne döntő fontosságú. Ugyanakkor az újonnan felálló kormány több lehetséges tagjának nyilatkozatából az volt eddig kiolvasható, hogy az alakuló kormány egy ennél jóval gyengébb, 280 forint körüli eurót tart középtávon optimálisnak a magyar gazdaság szempontjából.

Milyen előnyökkel járna Magyarország számára az euró bevezetése?

 

Az egyik evidensnek tűnő érv az euró mellett az, hogy a belépést követően a magyar tőkepiac jelentősége felértékelődhet a külföldi befektetők szemében. Az euró alapú elszámolás és az euróban denominált termékek elérhetősége transzparensebbé teheti és teszi is az Equilor várakozásai szerint a magyar pénzpiacokat.

 

Ahogy a magyar kormányzat a konvergencia folyamat részeként az Equilor várakozásai szerint ráállítja a gazdaságot egy fenntartható növekedési pályára, amellett, hogy lépéseket tesz a csökkenő adósságpálya eléréséért, várhatóan a nemzetközi hitelminősítő szervezetek is lépni fognak és felminősítik a magyar állampapírok adóskockázati besorolását. Ennek következtében megindulhat a roham a külföldi intézményi befektetők részéről a magyar államkötvények iránt.

 

Az államkötvények mellett a vállalati kötvények jelenleg még alig létező magyar piacára nézve is pozitív impulzust jelenthet az eurózóna tagság. A külföldi intézményi befektetők szemében feltehetően igen attraktívak lennének a nyugat-európai átlagnál magasabb hozamot kínáló, ugyanakkor a konvergencia nyomán az ezekhez hasonló kockázati szint mellett kibocsátott magyar vállalati kötvények.

 

Felbomolhat az eurózóna? Mit hozhat a görög válság?

Európai uniós berkekben először a 2000-es évek elején jelent meg a kétsebességes EU terminológia, ami akkor arra vonatkozott, hogy az Európai Unió egyes tagállamai, jellemzően az alapító tagok másokhoz képest gyorsabb ütemben haladnának tovább az integráció útján. A főként dél-európai eurózóna tagállamokat övező adósságválság ugyanakkor újabban felvetette az esetleges kettészakadás lehetőségét az eurózónán belül is. Ez lehetne az ún. kétsebességes eurózóna. A görög probléma ráirányította a figyelmet arra, hogy hiába a deklaráltan közös irány (a monetáris unió), néhány régi uniós tagállam egyre kevésbé mutat hajlandóságot arra, hogy kisegítse a “rossz útra tévedt” tagországokat. Németország külön is kiemelendő, amelyre az EU legtehetősebb gazdaságaként egyre inkább úgy tekintenek, mint az unió és az eurózóna további sorsának eldöntője.

 

A piaci vélemények közé beszűrődött már az eurózóna felbomlásának lehetősége is, illetve egyes tagállamok kilépése is. A Morgan Stanley a legvalószínűbb szcenáriónak ugyanakkor nem a problémás tagállamok (pl. Görögország, Spanyolország, Portugália, stb.) kilépését tartja, hanem azt, hogy Németország hagyja maga mögött a közös devizát. A problémás országok kilépése ellen szóló érvek mellet Görögország esetében további specifikus érveket is fel lehet sorakoztatni a kilépés ellen.

 

Ilyen többek között, hogy a görög exportnak a teljes bruttó hazai összterméken belüli részaránya az uniós és a világátlaghoz képest is rendívül alacsony, nagyságrendileg 19% körüli. Vagyis hiába hoznák vissza a görög drachmát és értékelnék le azt, az érdemben nem segítene a gazdaságon, tekintve, hogy alacsony az export súlya a gazdaságban. Magyarországon és Csehországban, ahol sorrendben 75% és 70% körül mozog az export súlya, már más a helyzet. Szintén a görög kilépés ellen hat, hogy az értékét veszítő drachma nyomán a vállalati szektor által korábban, még euróban felvett hiteleket szinte alig tudnák kigazdálkodni a cégek, vagyis tömegesen mennének csődbe a görög társaságok, ami értelemszerűen csak fokozná a recesszió mértékét.

 

A fentiek miatt az Equilor nem tartja valószínűnek, hogy az eurózóna tagállamai közül akár Görögország, akár a későbbiekben más periférián lévő tagállamok (pl. Spanyolország, Portugália) kilépjenek a klubból. Annak viszont igen nagy a valószínűsége, hogy az Európai Unión belül újragondolják az eurózóna további bővítésének folyamatát, amely negatívan érinthet több, már a klub ajtaján kopogtató államot, mint amilyen Bulgária vagy Észtország.