A kormány rossz döntései miatt a diszkont értékesítésé a jövő

Az áfa növelésével, a vállalati elvonások miatt várható munkaerő-csökkenéssel, a kisebb elkölthető jövedelemmel a kormányzat egyértelműen a diszkont értékesítési formát hozza helyzetbe.

A jelek szerint ugyanakkor nem tudja kordában tartani a gyorsan terjeszkedő diszkontláncokat, amelyek valós veszélyt jelentenek a kormányzati körökhöz közel álló magyar üzletláncokra is. Nincs kereskedő vagy kereskedelmi piaci elemző, aki ne borúlátóan tekintene a következő néhány év várható forgalmi adataira, ugyanis a 27 százalékos kiskereskedelmi áfatartalmat a magyar fogyasztó képtelen elviselni − nincs mögötte erős, munkahelyteremtő gazdaság, növekvő reálbér és versenyképes belső élelmiszeripar. És nincs szakember, aki a nevét adná helyzetértékeléshez, ugyanis a politikai és a szakmai síkon egyaránt zajló diszkontosodásellenes események meglehetősen kényesek.

Most jött el a diszkontok igazi ideje − mondják az elemzők −, de ezt a politikai és a kormányzati körökbe bejáratos magyar kiskereskedelmi vezetők is pontosan látják. A magyar piacon több mint 400 kifejezetten “diszkont” élelmiszerüzlet működik, ezen túlmenően pedig a tőkeerős nagyok, a hipermarketláncok bármikor képesek átállítani üzletpolitikájukat a diszkontosodás irányába − ahogy egyébként már néhány hipermarket szereplő ezt korábban időszakosan megtette. Az elemzők szerint a diszkontosodás önmagában nem jelent problémát a kiskereskedelemben vagy a fogyasztásban, a válság óta ez a kereskedelmi csatorna tartja életben az élelmiszer-eladásokat. Ám a piac magyar szereplői túlságosan szorosra fűzték kapcsolataikat a (magyar) beszállítóikkal, illetve logisztikai, infrastrukturális hátterük sem alkalmas arra, hogy egyik pillanatról a másikra diszkontosítsák bolthálózatuk gerincét − bár történtek próbálkozások a magyar láncoknál is. Ezzel pedig területet, fogyasztót, profitot vesztenek.

A diszkontok térnyerése nemcsak a konkurenseknek, hanem a hazai élelmiszergyártóknak sem feltétlenül előnyös. (Az ipar nagyobbik része nem a diszkontok igényeihez igazodott.) A kormányzati politika viszont minden körülmények között a belső piacokat kívánja helyzetbe hozni − ezt sikerült hellyel-közzel elérnie a hipereknél és a szupermarketeknél, a magyar láncoknál pedig nem is volt kérdés. Felismerve a diszkontok térnyerését, a kormányzat − engedve a lobbiköröknek − beemelt volna a kamarai törvénybe egy kamarai “szuperhatóságot”, amely egymagában, az önkormányzatokat kizárva döntött volna (lokálisan) a kiskereskedelmi hálózatok áruháznyitásáról. Az úgynevezett 27. paragrafus a hírek szerint kikerült a kamarai törvényből, ugyanis nem érte volna el a célját, nem tartotta volna vissza a diszkontok, egész pontosan az Aldi és a Lidl, illetve a Tesco Expressek terjeszkedését. A két német kemény diszkontra jut a magyar piacon működő diszkontüzletek több mint harmada és közel sem értek még  terjeszkedésük végére. A négy diszkontlánc közül a Penny Market is megerősödött, de a Profinak is komoly pozíciói vannak a lakhely közeli értékesítésben.

A piackutatók szerint is megfordult a magyar fogyasztói trend. “A január−májusi időszakban a kereskedelmi csatornák piacrészében jelentősebb változások figyelhetők meg. A magyar háztartások érezhetően többet költenek a diszkontüzletekben, mint az előző év hasonló időszakában. A négy diszkontlánc közül kettő jelentős, két számjegyű piacrész-növekedést ért el” − fogalmazott egy korábbi elemzésében a GfK Hungária Piackutató. A cég az Aldira és a Lidlre gondolt, amelyek mostanra a lakhely közeli független vagy magyar üzlethálózathoz tartozó boltok mumusává váltak. Ezek árukínálata nemcsak az importtermékben merül ki, beszállítói között szép számmal akadnak magyarok is, mégis háttere megengedi, hogy meghökkentően alacsony árakkal dolgozzon és az élelmiszer-kínálat mellett szezonban egy-egy iparcikk területén is “kategóriagyilkossá” váljon. Az teszi a magyar gyártók számára félelmetessé a kemény diszkontokat, hogy pillanatok alatt képesek kiváltani az addig  versenyképes magyar terméket minőségi importtermékkel. Ráadásul az uniós szabályok nem teszik lehetővé, hogy bármely területen meggátolja a kormányzat a fejlődésüket vagy az importtevékenységüket. Ha a két kemény diszkontot vagy esetleg hármat sikerülne is kiiktatni, más tőkeerős multik − például akár a Tesco, akár az Auchan − szinte azonnal “árvágással” diszkontosítanának, vagyis a kereskedelmi csatornát politikai szinten képtelenség leírni a magyar piacon.