Egységesítené a transzferár-dokumentációt az OECD

A transzferár-dokumentációs szabályok első bevezetése óta robbanásszerűen megnövekedett azon államok száma, amelyek előírják a transzferár–dokumentáció készítési kötelezettséget. Az OECD új javaslatcsomagja a jelenlegi, országonként jelentősen eltérő szabályozást kívánja egységesíteni.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) új javaslattal állt elő a transzferár-dokumentációs szabályok globális szintű szabványosítására, amely az érintett adózók számára egyszerűsítést és tehercsökkentést, az adóhatóságok részére pedig nagyobb átláthatóságot biztosítana. A transzferár-dokumentációs szabályok első bevezetése óta robbanásszerűen megnövekedett a globális cégcsoportokon belüli kereskedelem volumene, illetve azon államok száma is, amelyek kötelezően előírják a transzferár-dokumentáció készítési kötelezettséget.

A kialakult helyzetre válaszul publikálta az OECD 2013. július 30-án a „White Paper on transfer pricing documentation” nevű vitaanyag tervezetét. A tervezet publikálása időszerű, tekintettel arra, hogy az OECD Transzferár Irányelveinek dokumentációra vonatkozó (V. számú) fejezetét több mint 15 évvel ezelőtt szövegezték, így az nem nyújt megfelelő iránymutatást a mai, jelentősen megváltozott gazdasági környezetben.

A tervezet fő célja egyfelől az volt, hogy elindítsa a párbeszédet az egyes kormányok, illetve adózók között a nemzetközi transzferár-dokumentációs környezetről. Másrészt pedig, hogy áttekintse a jelenlegi nemzeti és nemzetközi transzferár-dokumentációs szabályozásokat, valamint az üzleti szféra és az adóhatóságok visszajelzése alapján összefoglalja a transzferár-nyilvántartásokkal kapcsolatos eddigi tapasztalatokat. A tervezet konkrét formai és tartalmi javaslatot is tesz arra vonatkozóan, hogy miként lehetne egyszerűsíteni, illetve a lehetőségekhez képest szabványosítani globális szinten a transzferár-dokumentációs kötelezettséget.

A tervezetben foglaltak alapján elmondható, hogy az érintett adózók még mindig meglehetősen nagy tehernek tartják a különböző országok transzferár-dokumentációs követelményeinek a maradéktalan betartását. Az adóhatóságok pedig hiányolják a dokumentációkból azokat az információkat, amelyek szükségesek lennének az adózók globális működésének átlátásához, ezen keresztül pedig a megfelelően alapos ellenőrzésükhöz. Ennek következményeképpen az adózók úgy látják, hogy a transzferár-dokumentáció készítési követelmény egyre inkább csupán a bírság elker&u uml;lésére szolgáló, de egyébként minden további előnyt nélkülöző eszköz. Az adóhatóságok ugyanakkor az információ óriási mennyisége miatt gyakran lényegtelenebb szempontokra koncentrálnak, a jelentős transzferárral kapcsolatos problémákat rejtő részletek pedig könnyen elkerülhetik a figyelmüket. A tervezet felveti a kérdést, hogy a transzferár-dokumentációs szabályok vajon hatékonyan szolgálják-e az eredetileg megfogalmazott célokat.

A tervezet részei

A tervezet három fő részből áll. Az első rész a nemzeti és nemzetközi szabályozást, illetve az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat tekinti át. A tervezet szerint az egyre több államban bevezetett dokumentációs előírások összetettsége és szinte követhetetlen sokfélesége mellett leginkább az tűnik szembe, hogy az egyes országok jellemzően leginkább a nemzetközi tranzakciók „belföldi lábára” fókuszálnak.

Voltak és vannak ugyan nemzetközi kísérletek egységesített, vagy legalábbis közös alapokon nyugvó transzferár-dokumentációs szabályok kialakítására, de az adózók és az adóhatóságok eddigi visszajelzéseiből ítélve az alapvető problémák teljes mértékű orvoslására ezek jelen formájukban nem alkalmasak.

Az üzleti szféra leginkább a különböző, főleg formai jellegű nemzeti transzferár szabály miatt keletkező nagy mennyiségű többletmunkát kifogásolja. Ezen felül az is sok panaszra ad okot, hogy az előírások az adatbázis-kutatások túl gyakori újrafuttatását teszik szükségessé, illetve hogy az adóhatóságok a helyi összehasonlító adatokat is megkövetelik. Véleményük szerint a helyi adóhatóságok sokszor nem látják át teljes mértékben a cégcsoport működését, nem tudják feldolgozni a sok információt, ezért gyakran lényegtelen részletekre fókuszálnak és olyan kérdéseket tesznek fel amelyekre a nyilvá ntart&aa cute;sban általában megtalálhatóak a válaszok.

A második rész azt a kérdést feszegeti, hogy pontosan hogyan lehet meghatározni a transzferár-dokumentáció célját. Az OECD szerint igen eltérő szerepet tulajdonítanak a nyilvántartásnak a vizsgált országokban, és részben ez lehet felelős az egyes nemzeti szabályozási rendszerek között tapasztalható erős különbségekért.

A tervezet alapvetően 3 indokot azonosít, amely okot adhat egy kormánynak transzferár-dokumentációs kötelezettség előírására:

• Biztosítani az adóhatóságoknak azt az információhalmazt, amely alapján megfelelően el tudnak végezni egy előzetes kockázatelemzést arra vonatkozóan, hogy mely adózónál szükséges teljeskörű és alapos transzferár ellenőrzés;
• Biztosítani, hogy az adózók megfelelően kialakítsák, és következetesen alkalmazzák a transzferár stratégiáikat;
• Biztosítani, hogy az adóhatóságok részére elég információ álljon rendelkezésre a részletes és alapos transzferár-ellenőrzés végrehajtásához.
•  

Az OECD azon a véleményen van, hogy célszerű lenne kettébontani az információszolgáltatási fázisokat. Az első fázisban az adóhatóság azokra az információkra fókuszálna, amely alapján kockázatelemzéssel ki tudnák választani, mely adózóknál folytassanak le teljeskörű transzferár ellenőrzést. Egy, a kockázatelemzéshez szükséges elsődleges információszolgáltatás azonban nem korlátozhatja az adóhatóságok azon jogkörét, hogy egy esetleges későbbi transzferár-ellenőrzés során a számukra szükséges összes lényeges adatot bekérhessék.

A harmadik részben a tervezet konkrét javaslatot tesz a globális transzferár-dokumentációs szabvány formájára és tartalmára vonatkozóan, illetve felsorolja azokat a kritikus tényezőket, amelyek még megvitatásra szorulhatnak. A javaslat alapvetően az EU kétszintű transzferár-dokumentációs rendszerét emeli ki, mint lehetséges alapot egy globális szabvány létrehozásához. Ennek megfelelően lenne egy közös nyilvántartás (az EU-s rendszerből ismert „masterfile”), amely a vállalatcsoport összes tagjára vonatkozó információt tartalmazná, illetve ehhez jönnének hozzá az országspecifikus nyilvántartások. A tervezet felvet egy olyan lehetőséget is, amely sz erint a masterfile ne csak cégcsoport szinten tartalmazhasson közös adatokat (mint az EU-s rendszerben), hanem üzletág szinten is.

Az OECD a tervezet végén felsorolja azokat a még nyitott kérdéseket, amelyek jellemzően nézeteltérések tárgyát képezik, illetve jelentős potenciális hatással lehetnek a jövőbeni dokumentációs szabályok kialakítása során. Ezek között szerepel például a nyilvántartásoknak az adott állam nyelvére történő lefordítása, értékhatárok beiktatása illetve a büntetési tételek egységesítése.

Az OECD transzferár-dokumentációs szabályainak magyarországi vonatkozásai

Magyarország vonatkozásában egyelőre nem lehet közvetlen hatásokkal számolni. Ez a transzferár tervezet még vitaanyag, vagyis egyelőre nem lehet tudni, hogy az OECD milyen formában fogja véglegesíteni. További kérdés, hogy elfogadása esetén ez az anyag milyen fokú kötelező erővel bír majd, mennyire lesz meghatározó a hatása a nemzeti  szintű (így többek között a magyar) transzferárral kapcsolatos jogalkotás során.

Jelenleg az OECD transzferár-irányelvei meghatározó szerepet játszanak mind az adóhatóságok, mind az adózók szakmai véleményének kialakításban, egymás közötti vitájukban, de a felekre nézve kötelező erővel nem bírnak.