Presztízs bérleti díjak lassítják a bérlői terjeszkedést

Habár a gazdaság hanyatlása következtében a kiskereskedők Európa szerte arra kényszerültek, hogy átértékeljék mit jelent az elfogadható bérleti díj, az új szereplőknek még mindig irreális elképzeléseik vannak a ‘presztízs’ lokációkról; ezzel lassítják a nemzetközivé válás folyamatát. – jegyzi meg az új ‘European Retail property 2011- bumpy landings’ (Az európai kiskereskedelmi piac 2011 – rögös utakon) King Sturge kiadványa.

A tanulmány írója, Steven Springham nyilatkozta: “A presztízs lokációk félrevezetőek lehetnek a határon túli terjeszkedésben. Az új és lehetséges piaci szereplők hajlamosak elsősorban ezekre a lokációkra fókuszálni, mert azt gondolják, hogy megfelelőek az első üzletük helyszínéül, a további nyitásokat pedig az alapján döntik el, milyen forgalmat bonyolít az első bolt. A magas bérleti díj azonban aláássa a presztízs lokációk profitabilitását, és korlátozhatja a jövőbeni terjeszkedést. A nemzetközivé válás sokkal könnyebb és jövedelmezőbb lenne, ha a kiskereskedők tovább látnának a prémium kategóriás piac és presztízs bérleti díjak világán.”

Hozzáteszi: “A következőt kérdezném a kiskereskedőktől, vajon melyiket választanák: prémium lokációt  vagy inkább egy megfelelő lokációt, ahol pénzt is kereshetnek? Bizonyára nagyobb értéket képvisel kiépíteni egy 100 üzletes hálózatot, mint szürreálisan  magas bérleti díjat fizetni a legdrágább fővárosi lokációért. Az ilyen presztízs bérleti díjak félrevezető üzenetet közvetítenek a tengerentúli kereskedők felé, és akadályokat gördítenek a további terjeszkedésük elé.”

A kiadvány szerint az európai kiskereskedelmi piac összeségében nagy utat tett meg az elmúlt évben, de az út a közeljövőben is rögös. S habár az egyes piacok fellendülése különböző stádiumban van, hasonlóságok léteznek. Rövid és középtávon az egyik legnagyobb hatást gyakorló tényező az emelkedő infláció, azáltal, hogy a háttérben a bérlői piacokon duplán balszerencsés helyzet alakult ki: a bérlők emelkedő költségekkel és csökkenő profittal néznek szembe egyrészt, másrészt az indexált bérleti díjak és az üzemeltetési költségek növekedtek meg irreálisan.

Az inflációval indexáló országok közül az előrejelzés szerint Romániában lesz a legmagasabb fogyasztói árindex lidén, 6,3%, ezt követi Magyarország 4,9%-al, majd Görögország 4,3%-al. A görög bérleti díjakat érinti legrosszabbul az indexálás, mivel évente a helyi fogyasztói árindex plusz 1 ponttal sújtják azokat. Habár, Magyarországon és Romániában, ahogy a legtöbb közép-kelet európai országban, a bérleti díjakat az EU fogyasztói árindexével igazítják, mivel a helyi árindex valamivel magasabb.

A tanulmány különbséget tesz a fogyasztó és nem fogyasztó vezérelt országok és kiskereskedelmi piacok között. Az előbbi olyan országokat takar, mint az Egyesült Királyság, Franciaország, Skandinávia (különösen Norvégia és Svédország) valamint egyre inkább Lengyelország, ahol megfelelőbb katailzátort találtak az inoováció és változás érdekében, ezért ellenállóbbnak bizonyulnak a gazdasági visszaeséssel szemben.  

Lengyelország az egyetlen ország, aki el tudta kerülni a recessziót, 1,9% GDP növekedést produkálva 2009-ben, 3%-os emelkedést jósolva 2010-re. A kiskereskedelmi piaca hasonlóan jól szerepelt, jelentős nagyságú ingatlanállományt kínálva. Paradox módon, a befektetői piac egész Európában az egyik leggyengébb teljesítményt nyújtotta 2009-ben, a kiskereskedelmi ingatlanok piaci értéke 8,7%-os esett. Mindez jól jelzi, hogy az ingatlanpiaci és makroökonómia folyamatok nem mozognak teljes egészében együtt.  

Néhány európai ország ellenszegült a makroökonómia elveinek, és elkerülte a kiskereskedelmi recessziót; az éves kiskereskedelmi eladások növekedtek az elmúlt két-három évben Belgiumban, Franciaországban, Novégiában, Lengyelországban, Svédországban, Svájcban és az Egyesült Királyságban. A kilátások még pozitívabbak hosszú távon a kelet-közép-európai országokban, ahol magas növekedésű pályaívre állhatnak vissza – oda, ahol a gazdasági válság beköszönte előtt voltak.

A kevésbé fejlett piacoknál, mint Románia, Bulgária és a Baltikum a következő évtizedben 60% feletti növekedést prognosztizálnak kiskereskedelmi eladások terén; a nagyobb piaccal rendelkezők, mint Lengyelország, Csehország és Magyarország 40% feletti növekedésre számíthatnak. Ezen időszak alatt a hagyományos Kelet – Nyugat megkülönböztetés kevésbé fogja megállni a helyét, a King Sturge úgy gondolja, hogy a  csehországi egy főre jutó kiskereskedelmi eladások felül fogják múlni a spanyol és portugál államokét 2020-ra.

Az európai befektetői szektor hosszantartó felépülése a nyugati országok aktivitásának köszönhető; különösen Egyesült Királyság, Németország és Franciaországé, ahol 2010 első felében a kiskereskedelmi ingatlantranzakciók 70%-a bonyolódott le. A kiskereskedelmi ingatlantranzakciók volumanében tapasztalt növekedés felülmúlta valamennyi ingatlanszegmensét.

A teljes kereskedelmi jövedelem Európa szerte 5,3%-al nőtt 2009-ben, éles váltás a 2008-as 17,9% eséshez képest, habár bérleti díj növekedésből származó jövedelemből ered elsősorban (6,3%), nem tőkenövekedésből (-0,9%).

Stephen Springham összegzi: Ahogy közeleg az év vége, egyre bizonyosabbak lehetünk a felől, hogy a kereskedelmi piac szünetet/pihenőt fog tartani.  A hozamok stabilizációja rövid távon valószínűbb, mint a további csökkenésük, ahogy a gazdaság is stabilizálódik.