Vitafórum: Képeznek-e jó logisztikusokat Magyarországon?

A fenti kérdésre az első, ösztönös válasz, természetesen az „igen”. Ha azonban a kérdést úgy tesszük fel, hogy képeznek-e a piac igényeinek nagymértékben megfelelő, egyből a mély vízbe dobható logisztikusokat, akkor ez az „igen” bizonytalanabbá válhat.

Mit vár el ma egy munkaadó – legyen hazai vagy multinacionális – egy kezdőtől, aki logisztikusi pozícióban kerül felvételre?

Azt hiszem, leginkább készségeket. Legyen képes a kezdő tanulni, elsajátítani a vállalati folyamatokat. Lássa át a cégénél működő rendszereket, el tudja ezekben helyezni a logisztikát és saját magát.
Ha új kérdéssel találkozik, találja meg gyorsan a válaszhoz szükséges szakirodalmat, olvassa el, értse meg, dolgozzon ki javaslatot a megoldásra. Tudjon jól kommunikálni (angolul is), legyen meggyőző, legyen vezetői vénája.

Ahogy végignézek a fenti, sokszor nehezen teljesíthető elvárásokon, akár egy készséggel le tudnám fedni az egészet. A logisztikus legyen képes problémát megoldani.

A logisztika anyagok és információk áramlási rendszereivel foglalkozik. Ha az egészet automatákra bízhatnánk, akkor a rendszereket csak jól be kellene állítanunk, aztán hátra lehetne dőlni, s nézhetnénk, hogyan forog a „nagy mű”.

Ugyanakkor költségvetési okokból és a bonyolultság miatt jó néhány folyamat, alrendszer nem automatizálható, számos lépésben szükség van emberi közreműködésre. Ha számolunk az emberrel mint erőforrással, akkor számolnunk kell azzal is, hogy az ember korlátozott racionalitású lény (lásd Herbert Simon ide vonatkozó munkáit). Előfordul, hogy nem pontosan érti meg a kapott információt, néha nem követi az utasításokat, alkalomadtán rosszul ítéli meg a helyzetet, sőt, olykor hibát vét. Ezért persze nem ítélhetjük el, hiszen emberek vagyunk mindannyian, akik követnek el hibákat.

Azonban a váratlan műszaki meghibásodásokon túl ezek az „emberi gyengeségek” számos „nem-megfelelőséget” okoznak a folyamatokban és az alrendszerekben, lerontják annak teljesítményét. A piac által diktált teljesítmény kényszer pedig nem engedi meg, hogy a hibákat ne javítsuk ki gyorsan és hatékonyan.

A hibajavítás, a probléma megoldása annak észlelésével és leírásával kezdődik. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy ha ezt elrontjuk, akkor a megoldás se lesz jó.

Hogyan lesz valakiből jó problémamegoldó szakember?
Nyilván számít az adottság is, de alapvetően a folyamatos képzéssel válik az ember jó szakemberré. A nyújtott teljesítményt tekintve nincsenek szerencsések és szerencsétlenek, csak képzett (trained) és nem eléggé képzett (untrained) versenyzők vannak. Hosszabb távon mindig a képzettebb nyújt jobb teljesítményt, vagyis ő győz.
Ha valakitől azt várjuk el, hogy tudjon problémát megoldani, gyakoroltassuk vele a problémamegoldást. Előbb egyszerű rejtvények gyors megoldatásával, később esettanulmányokkal, majd dolgoztassunk ki és hajtassunk végre komplex projekteket. Természetesen ehhez kellenek a megfelelő alapismeretek, úgy mint matematikai, közgazdasági, műszaki, mérnöki ismeretek, rendszerszemlélet és IT ismeretek.

Felvetődik azonban a kérdés, hogy nem túlzottak-e ezek az elvárások. Szerintem nem. Úgy látom, a mai felsőoktatás voluntarista, nem érdekelt abban, hogy jó minőségű, eladható „terméket”, értsd jó tudású, könnyen állást találó pályakezdő szakembereket „termeljen”. A magasabb felvételi pontszámok adnak némi jelzést, de ez nem a piac közvetlen értékítélete. Pedig egyszerű volna. A diák után járó „fejpénz” egy részét az oktatási intézmény akkor kellene, hogy megkapja, ha a kiképzett diák sikeresen állást talál magának a végzést követő 3-6 hónapon belül.

Ez valószínűleg megállítaná a fejkvóta által generált diáklétszám bővítést, és rávezetné az oktatási intézményeket arra, hogy kevesebb, de jobban felkészült hallgatóval foglalkozzanak, és azoknak adjanak alaposabb, versenyképesebb tudást.

A témában az MLBKT idei, Felfelé a lejtőn című kongresszusán szeretnénk kerekasztal beszélgetést, értékes szakmai vitát generálni meghívott vendégeink segítségével. Nem titkolt célunk az érintett felek provokatív vitája, amely közönségünket is megmozgatja.

Kongresszusi kerekasztal-beszélgetés az oktatásról

Balatonalmádi, 2010. november 11., 18.00

Mennyit ér ma a logisztikai oklevél?

– avagy munkaadói kereslet és képzési kínálat Magyarországon.