Titkos föld alatti Stasi város és a Honecker-bunker

Márka milliárdokat költött Erich Honecker, hogy 350-500 személyes atombiztos föld alatti várost építhessen magának és a hozzá hű keletnémet elvtársainak. A Kelet-Berlin mellett 1983-ban átadott komplexumhoz hasonlót -a Szovjetunió kivételével- egyetlenegy keleti blokkba tartozó állam sem tudott felépíteni anyagi okok miatt. Bár az idén 50 éves berlini fal leomlott, a prendeni kommunista “alvilág” ma is aktívan dacol az idővel

Ide SALT, oda SALT

Annak ellenére, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok a SALT-1 szerződés keretén belül 1972-ben törvényerőre emelte, hogy legfeljebb 100-100 kilövőállást és ugyanennyi rakétaelhárító (ABM) rendszert tartanak már csak üzemben a jövőben -, a keleti blokk országaiban szinte azonnal lázas atombunker építési hullám kezdődött el. Az NDK Nemzetvédelmi Minisztériuma 1973. február 5-én rendelte el, hogy Kelet-Berlin központjából légvonalban 30 kilométernyire, Prenden falu mellett építsenek fel egy 17 komplexumból álló bunkerrendszert, amely nemcsak a párt vezetőinek nyújthat majd megfelelő védelmet egy esetleges atomtámadás esetén, hanem a III. világháború ideje alatt titkos katonai kommunikációs központként is használható lesz. A „Filigrán” kódnéven futó beruházás első lépcsőjében az állam először felvásárolta az alig 360 fős falu összes házát és melléképületeit, hogy családtagjaikkal együtt ide Stasi ügynököket és a párthoz hű militánsokat költöztethessen. Az 5000-es komplexumnak is hívott  föld alatti várost ellenben nem ekkor, hanem csak az anyagi feltételek megteremtése után, 1976-ban kezdték el kiásni Prenden déli határától egy kilométernyire, és alig 700 méternyire a Joseph Goebbels által 1936-ban Bogensee-ben építtette bunkerekkel kombinált magán nyaralófalujától keletre.

17/5001: a Gyöngy

A 202 hektáron elnyúló 40 földfelszíni panelépület (garázsok, kocsiszínek, laktanyák, parancsnoki épületek stb.) földmunkáival egy időben kezdték el kiásni a 17 különálló, általában kétszintesre tervezett bunkerek alapjait. Ha a Szovjetuniót nem számoljuk, akkor a 85 ezer tonna betonból és 500 tonna acélból kizsaluzott, 1983-ban átadott központi létesítmény az egyik legnagyobb és legdrágább költségvetéssel megépített föld alatti katonai objektum volt a Varsói Szerződés tagállamainak területén belül. A 17/5001 kódnévvel jegyzett komplexum bejáratát a Bogen és a Strehle tavak közé felépített Nemzetbiztonsági Tanács székházának pincéjéből lehetett elérni egy 200 méter hosszú alagúton végighaladva. A létesítmény lényegében két egymásba illesztett betonkockából állt. A talajvíz és az atomtámadáskor keletkező elektromágneses impulzus miatt a 4,65 méter vastag első betonhéjat 8 milliméter vastag hegesztett acél-és szintén 8 milliméter vastag ónlemezzel is becsomagolták, amire persze másfél méter vastagságban befüvesített földet is elterítettek.

A cikk folytatását itt lehet elolvasni