Lassan éled újra a kockázatkezelési piac

Az ésszerű módon alkalmazott fedezeti ügyletekkel kellő biztonsággal lehet védekezni az árfolyam, a kamatláb és a nyersanyagárak kilengése ellen, ám a vállalatoknál a piaci kockázatok kezelését szolgáló opciós és egyéb derivatív ügyletek alkalmazását erőteljesen visszavetette a válság.

A kockázatkezelési piac újraélesztéséhez egyrészt múlnia kell annak a félelemnek, amelyet a vállalatokban a felelőtlenül kötött devizaopciós ügyeletek veszteségeiről szóló hírek keltettek, másrészt bővülnie kell a banki ajánlatoknak, amelyhez megfelelő likviditás szükséges, állapította meg az ING Bank elemzése .

Visszavetették a vállalatok kockázatkezelésére alkalmas fedezeti és opciós ügyletek terjedését a 2009-2010-ben ismertté vált, milliárdokban mért vállalati veszteségek. A bukásokat – az eredetileg a forint erősödésére vagy kismértékű kilengésére fogadó ügyleteknél – a forintárfolyam ellenkező előjelű drasztikus elmozdulása okozta. Ez a helyzet pedig azért jött létre, mert egyes vállalatok az opciós ügyletekkel nemcsak az árfolyamok mozgásától függő árbevételüket fedezték le, hanem spekulatív pozíciókat vettek fel, veszélyeztetve ezzel működésüket.

Az akkori ráfizetések híre még ma is visszafogja a vállalati keresletet az árfolyam-, a kamatláb és a nyersanyagár-kockázatok kezelésére is jól használható fedezeti ügyeletek iránt. Az egyszerű határidős ügyletek ugyan egyre népszerűbbek, a devizaopciókat viszont még mindig elvétve alkalmazzák csak a vállalatok. Holott az opciós ügyletek nemcsak azt teszik lehetővé, hogy kiszámítható árfolyammal kalkulálhassanak hosszabb időszak távlatában, hanem azt is, hogy profitálhassanak a számukra kedvező irányba mozduló árakból is. Erre egy későbbi ár rögzítését szolgáló szimpla határidős ügylet nem alkalmas.

 „Az opció lényegében egy egyszerű biztosítási forma, amikor díjat fizetek azért, hogy a kitűzött időpontban eldönthessem élek-e az előre rögzített vételi vagy eladási lehetőséggel vagy sem” – emelte ki Kálmán Zoltán, az ING Bank treasury értékesítési üzletágának vezetője, aki szerint ennek az eszköznek továbbra is helye van a vállalati kockázatkezelésben, ezért fontos lenne, hogy minél előbb újraéledjen az ehhez szükséges szolgáltatások piaca. Arról nem is beszélve, hogy a devizaopciók a kötési összegek tekintetében is további rugalmasságot visznek a rendszerbe. Az opciók újbóli térnyeréséhez eny hülnie kell annak a túlzott óvatosságnak, amellyel a vállalatok jelenleg az opciós ügyletekről szóló ajánlatokat fogadják.

A vállalati félelmeket leginkább a megfelelő tanácsadás oldhatja Kálmán Zoltán szerint. Az ésszerű kockázatkezelés egyik ismérve például, ha a nettó nyitott devizapozíció háromnegyedét fedezi le egy cég” – említett egy hüvelykujj-szabályt a szakember. Jó stratégia az is, ha egy vállalat az árfolyam kockázat lefedésénél elsősorban egy előre meghatározott védelmi pont kiépítésére törekszik és a további nyerési lehetőséggel csak, mint plusz bevételi forrással kalkulál. A bankok tanácsai szerint a kockázatkezelési politika kialakításánál a vállalatoknak érdemes azt is felmérniük, hog y versenytársaik bebiztosítják-e magukat a termeléssel összefüggő különféle pénzügyi piaci kockázatok ellen vagy sem, ez ugyanis befolyásolja piaci viselkedésüket és kihat ajánlataikra, eredményességükre is. 

A vállalatoknál ugyanakkor gyakorta tapasztalható az ING Bank véleménye szerint, hogy a gazdálkodásukban az azonnal kimutatható eredmény a fontos, a kiszámítható körülményeknek kisebb a jelentősége.  Márpedig a kockázat kioltásához szükséges szolgáltatás vétele egyes esetekben azonnali kiadással járhat, miközben a haszna csak egy későbbi időpontban jelentkezik. Jó példa erre a kamatlábak piaci mozgását kivédő swap ügylet. Ahol jó partneri kapcsolat alakult ki a vállalat és a bank között, ott közösen tudják eldönteni, hogy szükség van-e arra, hogy a cég – plusz költséggel járó – fedezeti ügyletekkel biztosítsa be mag&aacu te;t.  Amennyiben a cég számára elviselhető a kockázat mértéke – azaz van tartaléka a kilengések kezelésére – valóban kisebb mértékben van csak szüksége fedezeti ügyletekre.

A kockázatok kezelését szolgáló banki szolgáltatások között az árfolyamkockázat elleni védekezés a legelterjedtebb, de egyre több vállalat ismerkedik meg a nyersanyagár-kockázat vagy árukockázat elleni biztosítással is, bár ezt a szolgáltatást egyelőre még kevés bank kínálja. Az angol terminológia szerinti „commodity hedge” azoknál a cégeknél a legnépszerűbb, amelyeknél a kiadásokban meghatározó részt tölt be a szolgáltatás nyújtásához, illetve a termeléshez szükséges nyersanyag vételára. „A fuvarozóknál például fontos, hogy stabilizálhassák a diesel-üzemanyaggal kapcsolatos kiad&aa cute;sokat, hiszen az az összes termelési költség 60 százalékát is kiteheti. „Az árstabilitást a cégek azzal szokták elérni, hogy a banki partnerük szolgáltatására támaszkodva az üzemanyag árával szorosan együttmozgó nyersanyagra kötnek megfelelő fedezeti ügyletet bankjukkal” – jegyezte meg az ING Bank szakértője.

Az árukockázattal kapcsolatos konzultációk nem csak ennek a kockázatfajtának a megértéséhez nyújtanak segítséget a vállalatok számára, hanem elősegítik azt is, hogy megértsék miben tér el egymástól a hedzs és a spekuláció. Bizony előfordul, hogy egy vállalat azért nem köt a kockázatait mérséklő fedezeti (hedzs) ügyletet, mert a menedzsment „nem támogatja a spekulációt”. Így tudtán kívül jelentős árfolyam, kamatláb vagy akár árupiaci spekulációba fog bele. Egy jól előkészített és összeállított vállalati kockázatkezelési politika ennek elejét tudja venni és meg tudja határozni , milyen külső kockázatkezelési eszközöket lehet és kell a vállalatnak bevetnie, hogy elérje üzleti céljait és tompíthassa az azokat zavaró piaci hatásokat.