Középpontban az egészségipar

Komplex kitörési pontnak minősíti az egészségipart az új Széchenyi-terv. Nem új keletű a minősítés, az Egészségügyiek Baráti Társasága egy évvel ezelőtt készített tanulmányában egzakt számokkal bizonyította: a szűken vett egészségipar a gazdaságilag aktív népesség 6,7 százalékát foglalkoztatja, közel 263 ezer embert, ők a GDP 6,3 százalékát állították elő (2007-es adat).

Tehát nem eltartott ágazat, ám a szektor mégsem kapta meg az őt megillető helyet a nemzetgazdaság rangsorában. Következmény: szétesett egészségügyi intézményrendszer, forráshiányos kórházak, küszködő háttéripar, külföldre távozó szakemberek.

A napokban elfogadott gazdaságfejlesztési program tudásalapú társadalomként pozicionálja az országot. Úgy fogalmaz, hogy az egészségipar eredményei visszahatva a lakosság egészségi állapotára jelentősen növelhetik az ország gazdasági teljesítőképességét. Az ágazat megfelelő helyen kezelése pedig jövőképet adhat a morálisan szétesett egészségügyi ágazatnak.

A gyógyításhoz kötődő szakmai szervezetek rég óhajtott álma válna valóra, ha az új Széchenyi-tervben megfogalmazottak meg is valósulnának. Ez esetben az uniós forrásokból megújuló egészségügyi intézményrendszer valóban jelentős k f beruházásokat vonzana hazánkba, valamint multinacionális cégek logisztikai központjait, s ismét fellendülne az egészségügyi háttéripar. Tág értelmezést ad a kormány az egészségiparnak. A hagyományosan a gyógyításhoz kötődő szektorok mellett épít az életmódot befolyásoló testi-lelki folyamatokat, szépségápolást kiszolgáló ágazatokra.

Elsőre testidegennek tűnik például a növényházi kertészet, aztán kiderül: nem csupán gazdaságélénkítő, foglalkoztatást növelő tényező lehet a gyógynövény-, a biotermelés, a kertészet felfuttatása, de az élelmiszer-biztonság szempontjából nézve védi az emberek egészségét is. Elég, ha a hat évvel ezelőtti esetre, az aflatoxinnal mérgezett paprikára gondolunk, s megértjük a logikát: jobb, ha az itthon termesztett szegedi paprikából készül a levesbevaló, mintsem bizonytalan eredetű, májat károsító importkészítményből.
Természeti adottságainkból fakadóan hatalmas kincs a hazai gyógyvíz. Az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság nyilvántartása szerint mintegy 1200 hévízkút, 220 elismert gyógyvíz, 195 ásványvíz, öt gyógybarlang, öt helyszíni kitermelésű iszap, egy mofetta (száraz CO2) és 13 gyógyhely található nálunk. 17 fürdőnk nemzetközileg is jól ismert, többségük a Nyugat-Dunántúlon és Közép-Magyarországon van, a vendégforgalomból tavaly 56 százalékkal ezek a helyek részesültek. Persze nem ülhetünk ölbe tett kézzel, hiszen a közeli Szlovénia, Ausztria komoly vetélytárs, s nyomunkban van már Szlovákia és Románia is. Elkerülhetetlen a gyógyvízre épült szállodák felújítása s az orvosi szakmával közösen végzendő marketing. S ha jól sáfárkodunk a hévizekkel, a gyógyászati felhasználás (prevenció, rehabilitáció) mellett gazdaságos és környezetbarát energiaforrásként is hasznosíthatók, és csökkenhet az energiafüggőségünk.

Komoly tartalék van a hazai szürkeállományban ebben az ágazatban is. Nemzetközi hírűek a hazai gyógyszervegyészek, a feltalálók, az informatikusok, az orvostudományi egyetemek. Amúgy a teljes felsőoktatás 5,4 százaléka egészségügyi képzés, az orvosegyetemeken pedig 40-45 százalék a külföldi hallgatók aránya, ők a komoly bevételi forrás mellett elviszik a magyar felsőoktatás jó hírnevét az óceánokon túlra is.

Jelentős az egészséges életmódra nevelésben szerepet játszó reklám, amely a hirdetési piac 8,2 százalékát teszi ki, a szépségápolás részesedése pedig 9 százalék. Gazdag az egészségkultúrával foglalkozó könyvkiadás is.

Úgy tűnik, a gyógyító magánszféra korán észbe kapott, hiszen sokmilliárdos bevételre tesz szert például a külföldiek fogászati, plasztikai sebészeti kezelésével. Ezek a szolgáltatások becsülten 30-50 milliárdos bevételt produkálnak. Pedig nem jobbak az ott dolgozó doktorok a közintézményi kollégáiknál. Ám az általuk kínált technikai feltételek, hotelszolgáltatások fényévnyire vannak a közkórházak szolgáltatásaitól, ezt az új Széchenyi-terv megvalósításakor nem lehet figyelmen kívül hagyni.