Építsünk kerti kemencét saját kezűleg olcsón!

A kerti konyhák grillező-helyei ma már elterjedtek hazánkban is, annak ellenére, hogy e berendezésnek nem sok magyar vonatkozása van. A kemence szó eredete a szláv kamenica-ból eredhet, melynek jelentése; köves. Hajdanán a paraszti háztartások alapvető kelléke volt a kemence, melyben sütöttek, és télen fűtésre is használták. Napjainkban, ha valaki ezt a szép hagyományt újjá szeretné éleszteni, jobb, ha kertjében építi fel a kemencét.

Kemencét házilag is építhetünk. Érdemes minta után dolgoznunk, hiszen az első sütés alkalmával derül csak ki, hogy hogyan működik a kemencénk. Ha valamit elrontunk az építéskor, rosszak az arányok, könnyen lehet, hogy emiatt mindig odaég majd, vagy nem emelkedik meg eléggé a kenyér.  A mai modern lakások többségébe nem is illik egy kemence, a kültéri elhelyezés további előnye, hogy nem a lakásban füstölünk begyújtásakor. A kemence belső hőmérséklete 260-400 °C között lesz, így télen is működtethetjük, akár -15 °C hideg sem okoz gondot, akkor is süthetünk benne.

Olcsó anyagokból is lehet

Cikkünk terjedelme nem alkalmas arra, hogy a kerti kemenceépítés minden részletét megosszuk olvasóinkkal, de megpróbálunk olyan ötleteket adni, melyek segítenek a buktatók elkerülésében. Samottot ne használjunk a kerti kemence tűzterének építésekor, mert annak túl gyors a hőleadása, a kenyér megégne emiatt. Csak a belső kemenceszájnál alkalmazzuk, mert ott a leghevesebb a láng, és a hagyományos tégla esetleg ott széthullik.

A téglák közé kötőanyagnak használhatunk agyagot vagy sarat pelyvával, szalmatörekkel elkeverve, bár ilyeneket ma már nem egyszerű beszeretni. Ezeket fűrészporral, faforgáccsal is helyettesíthetjük. Agyagot a kertünkben vagy agyagos területen is találhatunk, ha leásunk a egy kicsit mélyebbre. Az agyag minőségét egyszerűen próbára tehetjük. Készítsünk belőle egy 5 centiméter oldalhosszúságú, négyzet alakú lapot, és hagyjuk megszáradni. Ha száradása után reped, akkor túl kövér az agyag, adjunk hozzá egy kis homokot. Ha ujjunkkal tudunk port pergetni róla, akkor sovány, agyag kell még bele. Akkor jó a keverék, ha nem reped, de nem is porlik. A keveréshez egy kádat használjunk, amibe a vizet is adagolhatjuk. Különleges élmény hagyományosan, taposással gyúrni megfelelő állagúra az agyagot!

Alapozás és lábazat

Ha megvannak a hozzávalók elsőként az alapozást és a lábazati részt kell elkészítenünk. Ez készülhet téglából, kőből vagy betonból, bár ez utóbbi nem a leghagyományosabb alapanyag. Itt kötőanyagként habarcsot is alkalmazhatunk, és a talajnedvesség ellen szigetelhetünk is. A lábazaton belüli részt feltölthetjük földdel, sittel, fontos, hogy alaposan tömörítsük. A lábazatnak a lényege csak annyi, hogy a kemence sütőtere olyan magasságba kerüljön majd, hogy kényelmes legyen a használata. Ha ezzel megvagyunk, rakjunk fel két sor téglát, immár sarat vagy agyagot használva kötőanyagként. Ez lesz a közvetlen tűztér alatti rész, amit 12-15 centiméter vastagságban törött üvegcserepekkel (sörös, befőttes bármilyen, jó apróra darabolva) töltünk fel. Ez az üvegmennyiség fog hőtároló tömegként funkcionálni, így a kenyér alulról is szépen megsül majd. Az üveget előbb 2 centiméter homok, majd ugyanennyi agyagréteggel fedjük be. Erre jön rá a tűztér alja, amit kötésben lerakott egy sornyi téglából alakítunk ki, sós agyaggal fúgázva. A só a kemence “kiégetésekor”, szinte üveg-keménységűvé változtatja az agyagot, így tartós lesz a tűztér alja. Az aljzat vízszintességére nagyon ügyeljünk, mert ha lejteni fog valamerre, akkor könnyen megég a kenyér, a tepsiből pedig kifolyik a szaft, ha valami olyat sütünk benne.

A falak felhúzása és a tűztér

Ezután elkezdjük téglából felfalazni az első és hátsó homlokfalat, majd egy sort az oldalfalakból, ügyelve, hogy a téglák kötésben legyenek, ezzel egymást is tartva. Az ajtó fölé áthidaló acélt kell berakni. A kemence boltozata igényel némi odafigyelést, ám egyszerűsíthetjük a munkánkat, ha homoksablont készítünk a boltíves kemencefedél alá. Homokot rakunk a majdani tűztérbe, és annyira benedvesítjük, hogy formázható legyen, mintha homokvárat építenénk. A homokból kialakítjuk a tűztér belső részének megfelelő, fél-henger formát, és elkezdjük téglából kirakni a boltozatot. A homok nem engedi, hogy beessenek a téglák, ezért e homoksablon nagy segítség, de vigyázzunk, mert így a téglakötéseket könnyebben elronthatjuk – hiszen ha nem lenne bent a homok, a rosszul rakott kő egyszerűen beesne a majdani tűztérbe. Végére marad a kémény felfalazása, ami legalább 60-70 centiméterrel nyúljon túl a kemence tetején, és a téglákat úgy rakjuk, hogy egyre szűküljön a kémény. Kisebb kemencetípusok készülhetnek kémény nélkül is, ekkor a füst az ajtó helyén távozik.

Utolsó simítások és a kiégetés

Körülbelül egy nap pihentetés után nekikezdhetünk a homoksablon eltávolításának a tűztérből: ásóval, lapáttal benyúlva óvatosan szedjük ki az összes homokot. A belső részen a hiányzó fúgákat, hibákat agyaggal tapasszuk be. Ha ezzel is megvagyunk, egy hétig hagyjuk száradni a kemencét, majd a következő héten minden nap apró fával tüzeljünk benne, hogy lassan száradjon. Az utolsó nap nagy tüzet csináljunk, 1-2 kosárnyi fát égessünk el a kemencébe, teljesen kiégetve azt. A kemence külsejét tapaszthatjuk sárral; ez hagyományos borítás, de csak akkor időtálló, ha valami tetőszerkezetet is készítünk a kemence fölé. A sárral tapasztott kemence külsejét évente kétszer kell meszelni. Be is vakolhatjuk, ez időállóbb, és a fehér meszelés alatt nem látszik, hogy csaltunk kicsit, nem népiesen sárral borítottuk. Ha védőtetőt emelünk fölé, az olyan magas legyen, hogy vagy a kemence kéménye érjen a tető fölé, vagy a kettő között legyen akkora hely, hogy a kémény füstje szabadon távozhasson.

Kezdődhet a sütés

A befűtött kemencében a parazsat a kemence egyik oldaláról néha húzzuk át a másikra, hogy falai egyenletesen melegedjenek föl, hiszen a kenyeret nem a láng vagy a parázs, hanem a kemence felmelegedett falából visszaáramló hő fogja megsütni. Amíg lángol bent a fa, addig hagyjuk kissé nyitva a kemenceajtót, így a láng ívet ír le a belső térben, minden részt egyenletesen átmelegít. Ha a kemence bemelegedett, kiszedjük a parazsat, a hamut pedig vizes permettel portalanítjuk, majd kisöpörjük. A kemence ekkor készen áll a sütésre, be lehet tenni a kenyeret vagy más sütnivalót.