Csak stabil cégek alapozhatnak a beszállítói kapcsolatokra

Magyarországon az ipari termelés döntő része nemzetközi vállalatcsoportok magyarországi egységeiben zajlik. A magyar kis- és középvállalkozások számára kiemelkedően fontos, hogy stabil beszállítói kapcsolatokat építsenek ki ezen, a világpiac számára termelő cégekkel, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy ez a partnerség közel sem zökkenőmentes.

A Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány és a Commerzbank, valamint a Noerr és Társai Iroda együttműködésében készült felmérés szerint a beszállítóvá válás a kis cégek számára nem igazán jó megoldás, s az is jól látszik, hogy a komolyabb cégeknek is stabil finanszírozási kapcsolatra van szükség a sikerhez, de elengedhetetlen az is, hogy az állami szabályozás, a pályázati rendszer, sőt még az oktatás is odafigyeljen a beszállítói igényekre.

Az elmúlt két évtizedben a kelet-közép-európai térség a külföldi nemzetközi gép- és járműgyártók szisztematikus kihelyezési (relokációs) célterületévé vált, s ezzel beépült a beszállítói piramisba. A térség versenyelőnye elsősorban a relatíve alacsony bérszint mellett, rugalmasan foglalkoztatható, motivált munkaerőből és a fő piacok gyors elérhetőségéből fakad. Magyarországon a beszállítói hálózat fejlettsége a régiós átlagot meghaladja, de nyugat-európai mércével elmaradott – állapította meg a Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány és a Commerzbank, valamint a Noerr és Társai Iroda együttműködésében készült felmérés, amely a Német Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) és tagvállalatai szakmai támogatásával készült.

Mint azt Palócz Éva, a Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány kuratóriumának elnöke a tanulmányt bemutató sajtóértekezleten elmondta, egyes nagy nemzetközi vállalatok rendkívül alapos, működőképes, érdemi beszállítói stratégiát és gyakorlatot alakítottak ki. Sajnálatos ugyanakkor, hogy az elsődleges beszállító cégek túlnyomó része külföldi szakmai cégek magyarországi leányvállalata, magyar céget csak elvétve találhatunk közöttük.

A hazai vállalatok számára a beszállítói szerep elnyerése számos előnnyel jár: nagy volumenben rendelő, korrekten fizető, adott esetben műszaki segítségre is kész megrendelőkre tesznek szert. A beszállítói szerep megszerzése ugyanakkor nem könnyű: a minőség nem alku tárgya, a termelés/beszállítás ütemezésében és a rugalmasságban a késztermékgyártó rendkívüli követelményeket támaszt, a beszállítónak már a rendelés elnyerése előtt bizonyítani, tanúsítani kell a feladatra való alkalmasságát, minőségbiztosítási rendszerét. A tanulmány megállapította, hogy a tartós siker nem alapozható a beszállító olcsóságára, a pusztán alkatrész-szintű beszállítók bármikor lecserélhetők. Az eddigi tapasztalatokból az is kitűnik, hogy a stabil beszállítói kapcsolat kiépülése időigényes: az autóipari beruházások esetében iparági vélemények szerint legalább 1-2 jól sikerült évnek el kell telnie az új magyarországi autógyárak (összeszerelő üzemek) termelésbe lépése után, hogy tényleg aktuálissá váljék a hazai beszállítások kérdése – ezt az időtávot ma kevés hazai vállalkozás képes kihúzni – főleg, ha termékkínálata és partneri köre nem elég diverzifikált.

“Célunk ezzel a kutatással az volt, hogy bizonyos mérhető paraméterek, szempontrendszer mellett behatároljuk azt a vállalati kört, amely alkalmas vagy alkalmassá tehető a beszállítói pozíció megszerzésére és javaslatokat tegyünk azon, elsősorban gazdaságpolitikai intézkedésekre, amelyek a beszállítói rendszer elvárt fejlődéséhez szükségesek” – mondta el Palócz Éva. A szakember szerint könnyen prognosztizálható, hogy a beszállítói háttér fejlettsége előbb-utóbb az élőmunka költségeivel összemérhető jelentőségű mérlegelési szemponttá válhat a további beruházási projekteknél. Több nemzetközi gépjárműgyártó cég új telephelyének kialakításakor saját beszállítói park létrehozását tervezi, ahol partnerei felépíthetnék üzemegységüket, ez azonban még nem általános a beszállító-partnereket kereső nemzetközi cégek között. Így tehát a partnerkeresők döntő része saját erőforrásaira kénytelen hagyatkozni.

A nemzetközi és a hazai tapasztalatok szerint elsősorban azoknak a vállalatoknak van esélyük komoly beszállítói pozíciókra, amelyek legalább 50 főt alkalmaznak és árbevételük eléri az 500 millió forintot. Ebből azonban Magyarországon 2008-ban, a válság előtti utolsó évben, mindössze 773 volt, s közülük is mindösszesen 607 a pozitív üzemi eredménnyel bíró céget találtak a kutatók – s ebből is 199 kizárólag külföldi tulajdonú).

A kutatók szerint a kis cégek számára a beszállítói hierarchiában való előrelépés azért is nehéz, mert a beszállítói piramis alsó szintjén rendszerint nem keletkezik akkora nyereség, amely további jelentős beruházásokhoz, fejlesztésekhez szükséges lenne. A megtermelt nyereség “sima” hitelfelvételre nem predesztinálja ezeket a vállalkozásokat, támogatott hitelforrások viszont nem igazán vannak. Megoldást jelenthet ugyanakkor a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) támogatásainak e célra való csoportosítása, ám emellett a kutatók felvetették a beszállítói terveket szövő cégek összefogásának, esetleg összeolvadásának lehetséges előnyeit is. A banki oldaltól a felmérésben részt vevők nagyobb rugalmasságot várnának el. Elsősorban arra lenne szükség, hogy az adott beszállító igényeinek megfelelő, hosszabb lejáratú (éven túli, akár 3-4 éves) forgóeszközhitelek biztosítsák a bankok, ha a cég stabil beszállítói kapcsolatot tud felmutatni.

A kutatás eredményeit értékelve a Kopint Alapítvány tanulmánya megfontolandónak tartja, hogy a jövőben a nemzetközi vállalatok letelepedési támogatásához (EKD) társuljon a magyar beszállítói részarány növelésének valamilyen szintű elvárása – bár – figyelmeztetett Palócz Éva – ezzel az eszközzel óvatosan kell bánni, hiszen az ágazati és vállalati sajátosságok miatt nem lehet általános, egységes mértékű, kötelező érvényű követelményt megfogalmazni. Örvendetesnek és továbbiakban is támogatandónak tartotta a beruházásösztönző, gazdaságfejlesztési, klaszterprogramokat. Emellett a szakember a versenyképességünk megőrzése érdekében fontosnak nevezte a több területen már akut problémákhoz vezető műszaki szakember-képzés felfuttatását.

Vahl Tamás, a Német Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai világméretű munkamegosztásba a magyar vállalkozások elsősorban a “beszállítóvá válás” révén tudnak sikeresen bekapcsolódni, mert az önálló szerepléshez csak nagyon kevesen rendelkeznek a szükséges feltételekkel. “A sikeres beszállítói tevékenység így az erős magyar kkv szektor kialakulásának legfontosabb eszköze lehet”, mondta Vahl.

Az az érvelés hamis, hogy a magyar bankrendszer nem támogatja a KKV-kat. A magyar bankrendszerben nincs forráshiány, Magyarországon nagyon kevés finanszírozható vállalat van: valójában nincs elegendő transzparens, kellőképp likvid kis- és középvállalkozás, amelyet a bankrendszer finanszírozni tudna – vélekedett Kozma András, a Commerzbank elnök-vezérigazgatója.

A szakember szerint a kormány a versenyképesség megteremtése érdekében a kezdeti lépéseket már megtette – Kozma idesorolta az egykulcsos személyi jövedelemadót, a társasági adó csökkentését és a szakember-képzés átalakítására tett kísérletet. Az irány jó, de persze még komolyabb lépések szükségesek – mondta Kozma András.

A szakember szerint az általános vállalkozásbarát környezet megteremtésén túl óvatosabbnak kellene lenni a közvetlen állami támogatások szétosztásában. Ezen fejlesztési pénzeket nem szabad szétaprózni: csak azt a szűk beszállítói kört érdemes – ám őket érdemben – megcélozni, amely már bizonyították, hogy valóban képesek hosszú távon megbízható és fejlődőképes partnerei lenni a beruházó multicégeknek. Aki erre képes, azokat a vállalkozásokat persze támogatni kell.

A gép- és járműgyártás logisztikai specifikuma; a beszállítás

A beszállítói rendszer

Az elmúlt száz évben lépésről-lépésre kialakult, hierarchikusan felépülő ipari beszállítási rendszer nagy volumenű, rugalmas késztermékgyártást tesz lehetővé, miközben a beszállítókat többszintű hálózattá, beszállítói piramissá szervezi1. Nemcsak a futószalagot „adta” a személyautó-gyártás modern gyáriparnak, hanem a beszállítói rendszert is. A nagy sorozatban, szalagon készülő modern gépkocsik műszakilag rendkívül összetettek, számos iparág termékeit tartalmazzák, több tízezer elemi alkatrészből állnak, egyedi egységáruk magas, a kiélezett verseny miatt a műszaki fejlődés gyors, és bár az autógyárak logisztikai teljesítménye rendkívüli, ennyi egyedi alkatrész, részegység beszerzése, készleten tartása, beépítése stb. már átláthatatlan feladatok elé állítaná a gyárkapun belül teljes alkatrészvertikum kiépítését megcélzó autógyárat.

A résztevékenységek kiszervezése, az elemi alkatrészek helyett már összeszerelt, megmunkált részegységek felhasználása a késztermékgyártónak számos előnyt biztosít2. Nemcsak a személygépkocsik, más gépipari termékek (egyéb járművek, szerszámok, készülékek, elektromos és elektrotechnikai cikkek) stb. előállítása során is többé-kevésbé összetett beszállítói rendszerek alakultak ki.

A mára kialakult gyakorlat szerint nagy sorozatban készülő termékeknél a késztermékgyártó csak néhány alapvető alkatrészt (autógyártásnál pl. a késztermék minőségét determináló motort és/vagy a karosszériát) gyárt, a többi szükséges és márkaspecifikus részegység zömét külső beszállítóktól vásárolja. A beszállítói rendszer lényege, hogy az egyes, saját nevükkel, márkájukkal értékesítő késztermékgyártók (OEM: Original Equipment Manufacturer) nemcsak elemi alkatrészeket vásárolnak külső beszállítóktól, hanem komplett részegységeket, berendezéseket, összetett alkatrészeket is, természetesen előre összeszerelt állapotban. Ezek általában csak egyetlen vagy néhány gyártmányba szerelhetők be.

Az OEM-eknek beszállító un. első szintű beszállítók maguk is jócskán élnek a beszállítás, mint forrás lehetőségével, termékeik építőelemeinek, részegységeinek egy részét külső cégekkel gyártatják le. Az általuk fogadott beszállítások egy része termékspecifikus, más része az iparban széles körben alkalmazott szabványos termék (kötőelem, golyóscsapágy stb.).

A beszállítók gyakran egyenesen az összeszerelő szalaghoz szállítják „just in time” termékeiket, amelyek számos egyéb műszaki és közgazdasági szempontból is meg kell, hogy feleljenek a megrendelő elvárásának. A beszállítókkal szemben alkalmazott műszak követelmények általában igen feszesek, a minőség nem alku tárgya, a termelés/beszállítás ütemezésében és a rugalmasságban a késztermékgyártó rendkívüli követelményeket támaszt, a beszállítónak már a rendelés elnyerése előtt bizonyítani, tanúsítani kell a feladatra való alkalmasságát, minőségbiztosítási rendszerét, alkalmazkodnia kell a megrendelő által elvárt kommunikációs igényekhez, el kell fogadnia a gyakran leszorított és évről-évre csökkenő átvételi árakat.

Ezért, mintegy cserébe, megbízható, jól fizető, nagy volumenben rendelő, adott esetben műszaki segítségre is kész, a műszaki fejlődés élvonalában álló megrendelőt nyernek a sikeres beszállítók. Az a cég, amely képes beszállítóvá válni, egyszerűen nem mondhat le e fontos piaci szegmensről.

Az egész beszállítói rendszer sarkköve, hogy a lehetséges beszállítók között ex ante rendkívül kiélezett, és nemcsak az átadási árra, hanem a műszaki tartalomra és a rugalmas gyártásra irányuló versenyszituációt teremt. A versenyt általában a vevők sem korlátozzák érdemben, a legkisebb beszállító is szállíthat más autógyáraknak, és exportálhat is, ha tud, és ha van olyan terméke, amely nem a megrendelő által biztosított alapanyagból, szerszámmal, berendezésen, gépen készül. A beszállítói rendszerben a termelési kultúra vívmányai, a hálózati hatások előbb-utóbb az összes érintett iparágra és vállalkozásra átháramlanak.

A beszállítási rendszer, habár elsősorban a személyautó-gyártáshoz kötődik, nem ismeretlen a gépgyártás, sőt a feldolgozóipar más területein sem. Egyes Magyarországon megtelepedett, multinacionális (első szintű) járműipari beszállítók például (Knorr-Bremse, Bosch), miközben magyarországi termelésük zömét külföldre szállítják, az autógyárakhoz hasonlóan legalább háromszintes beszállítói piramist építettek ki Magyarországon, függetlenül attól, hogy érintett terméküket a járműipar használja-e fel.

Az alkatrész-szintű verseny a késztermék versenyképességének is feltétele, ugyanakkor alkalmas az átvételi árak folyamatos lenyomására. A gépipari beszállítói szerződések tipikusan évi 2-3%-os folyamatos árcsökkentési kényszert tartalmaznak. Az éles versenynek köszönhetően az elsődleges, másodlagos beszállítók is érdekeltek termékeik műszaki fejlesztésében, és mivel relatíve szűk termékskálát gyártanak, az ehhez szükséges specifikus műszaki szaktudást is hamar megszerzik. Vannak olyan autóalkatrészek (pl. a biztonsági övek), amelyek műszaki részleteihez a nagy termékgyártók ma sokkal jobban értenek, mint az autógyártók. A beszállítói hálózatok léte és piaci ereje olyan „archimédeszi pont”, amely képes egy térség egész iparát dinamizálni.

A térségi és a magyarországi fejlesztések logikája

A beszállítói hálózatok jelentőségét „itt és most” mintegy tovább erősít, hogy a térségi gazdaságfejlődésben legkésőbb az ezredforduló óta kiemelkedő jelentőségűvé vált a beszállításokra különösen érzékeny személygépkocsi-gyártás. Jelentős autógyár nem szűnt meg Közép-Kelet-Európában a rendszerváltás óta (a román ARO üzem és a bolgár autó- összeszerelés jelentéktelen kivételével). Ehelyett komoly kapacitás- és piacbővítések (Dácia, Skoda), illetve zöldmezős gyárépítések (Csehország, illetve Szlovákia), és különösen az elmúlt egy-két évben Magyarország (régebben Suzuki, most Mercedes, GM-Opel, és több lépcsőben Audi) zajlottak.

A kelet-közép-európai térség (nyugat-európai és távol-keleti gyártók) nyugat-európai piacra szánt járműtermelésének, személygépkocsi-gyártásának szisztematikus relokációs célterületévé vált. Nyugat-Európában autógyárak szűntek meg, és csak kivételképpen jöttek létre újak4 az elmúlt néhány évben. Térségünkben viszont számos „zöldmezős” autógyár indult az elmúlt években, és ezek termelésének egy, jelentős része a nyugat-európai piacot látja el. A válság következtében elsősorban a kevésbé gazdaságos helyszíneken épült le a termelés, és ez önmagában a versenyképesebb régió, esetünkben Kelet-Közép-Európa súlyának, részarányának növekedésével járt.

A kialakult szokások szerint Kelet- és Kelet-Közép-Európába általában a nagy sorozatban készülő, az éles verseny és az árérzékeny vásárlóközönség miatt alacsony nyereségtartalmú kis- és alsó közepes kategóriájú gépkocsik gyártása kerül. A VW-Audi konszern e stratégiát kiegészíti egyes, az összeszereléskor sok kézi munkát igénylő, kisebb számban készülő, magasabb kategóriájú típusok szlovákiai (VW Tiguan) és magyarországi összeszerelésével.

Más, hasonló folyamatot megért iparágaktól eltérően, az autógyártásban a logisztikai költségek és más, a távolság okozta hátrányok miatt nem várható, hogy a termelés előbbutóbb áttevődjék a Távol-Keletre.

A kelet-közép-európai térség költség- és versenyelőnye Európán belül elsősorban az olcsó, rugalmasan foglalkoztatható, motivált és hatékony munkaerőből és a fő piacok gyors és olcsó elérhetőségéből fakad. Bár az élőmunkaköltség a kész személygépkocsik árában alacsony, mindössze 10% körüli arányt képvisel, sőt drágább típusoknál csak 6-8%, e relatíve kis költségelem is fontos a gyártóknak, ennyin is múlhat a versenyképesség.

A beszállítási rendszer előrelátható magyarországi fejlődési pályája

Könnyen prognosztizálható, hogy a beszállítói háttér fejlettsége előbb-utóbb az élőmunka költségeivel összemérhető jelentőségű mérlegelési szemponttá válhat a további beruházási projekteknél.

Magyarország a beszállítói kínálat szempontjából ambivalens helyzetben van. A beszállítói hálózat fejlettsége a régiós átlagot meghaladja, de nyugat-európai mércével elmaradott. Ráadásul a magyar járműipari beszállítók termelésének iparági becslés szerint 90%-a külföldre megy. Az export természetesen nem kárhoztatandó, ugyanakkor elégtelen a hazai járműgyárak helyi forrásból származó beszerzési színvonala. Ha e téren nem történik előbbutóbb változás, az a további magyarországi járműipari nagyberuházások tényleges akadályává válhat.

Bár Magyarországon az elmúlt évtizedben számos vállalatnak sikerült beépülnie a beszállítói hálózatokba, egyesek pedig kifejezetten kimagasló előrelépést értek el a beszállítói hierarchiában, összességében a beszállítói pozíciók nem ítélhetők elégségesnek. A járműipari beszállítók termelése nőtt, de számuk kismértékben csökkent 2006 és 2008 között. Ez részben a beszállítói pozíciók koncentrálódására utal, ami akár kedvező fejlemény is lehet, mivel csökkenti a beszállítók szétaprózottságát, s ezzel jobb pozíciókat teremt(het) számukra. Az is kedvező jel, hogy a válság során a cégmegszűnések száma nem volt jelentős: az érintett cégek a kapacitások átmeneti leállításával, a munkaerő átmeneti csökkentésével általában sikeresen átvészelték a válság időszakát. 2010 végére már a munkaerő egy részét visszavették, s termelésük is közelít a válság előtti szinthez.

A már üzemelő hazai autógyáraknál például igen magas a vásárolt készleteken belül az importhányad, a Suzukinál a hazai beszállítók kb. 30%-ot, az Audinál kevesebb, mint 5%-ot tesznek ki. Különösen figyelemfelhívó e két adat annak fényében, hogy a Suzuki hazai beszállítói hányada valaha 50% körül járt.

Első szintű járműipari beszállítónak jelenleg csak kivételesen, rendkívüli esetben „van felvétel”, integrátori pozíciót magyar vállalatok a közeljövőben aligha érhetnek el, a második és alacsonyabb szintű beszállítók azonban kifejezetten keresettek, s ez a státusz reálisan, ha nem is könnyen el is érhető.

Természetesen gyakori, hogy egy márka megszokott beszállítója mintegy „elkíséri” kapcsolódó beruházásával az új összeszerelő üzemet alapító autógyártót, és akár közvetlen közelében, vagy akár egy szomszéd országban új üzemet épít. Ezt hívják „konvojvállalkozásnak”. A nagy autógyártók, illetve első szintű beszállítók körül, főként az ipari parkokban, gyakran „kerítésszomszédként” rendre megtelepednek az adott márka külföldön már megszokott, bevált fontosabb beszállítói, mivel a szállítások feszessége és a pontossági elvárások (just in time) különösen fontossá teszik a beszállítók fizikális közelségét a gép- és autóipari gyártókhoz.

Ez a gyakorlat is kedvező, mert növeli a magyar GDP-t, a foglalkoztatást és az állami bevételeket is. De önmagában nem elegendő, mert nem ad választ a második szintű, helyi beszállítók megtalálásának problémájára.

Sajtóhír szerint az Audi Hungaria továbblépést tervez e téren is. Mintegy 2,5 millió négyzetméteres telephelyén egy beszállítói park létrehozását tervezi, ahol komponensgyártói felépíthetnék üzemegységüket. A társaság így összesen 15 ezer embernek adhat munkát.

Ma még az elsődleges beszállító cégek túlnyomó része külföldi szakmai cégek magyarországi leányvállalata: magyar céget csak elvétve találhatunk közöttük. De egyetlen személygépkocsigyártó, sőt nagy beszállító sem nélkülözheti hosszú ideig a helyi kis- és főleg közepes vállalkozások alkotta szerteágazó másod-harmad- negyedszintű beszállítói hátteret.

Ez azonban még nem a jelen, sőt nem is a közeljövő problémája. A nagy magyarországi autóipari beruházók, autógyárak magyar honlapjukról ma még minden további nélkül európai beszerzési központjukba irányítják az érdeklődő beszállító-jelölteket, anélkül, hogy érdemi, a kapcsolatfelvételt segítő információkat is elhelyeznének honlapjukon. Nem utalnak arra sem, hogy a Nemzeti Külgazdasági Hivatal, illetve a jogelőd, az ITDH még működő honlapján „gyűjtik” a reménybeli beszállítók előzetes jelentkezését. A kérdőív a mondott helyen egyébként valóban elérhető, kitölthető, de tartalmilag igen szerény, nem alkalmas hatékony, tárgyszerű előszűrésre az érdemi kapcsolatfelvétel előtt.

A Suzuki egyébként részletes, kb. 20 oldalas kérdőívet töltet ki a beszállításra aspirálókkal, ám a kérdőív nem nyilvános. Az ITDH által a Mercedes-beruházás bejelentését követően szervezett kecskeméti beszállítói fórumra rengetegen jelentkeztek, de csak a meghívottak fele ment el, az érdemi eredmények az „idő előttiség” miatt elmaradtak, tényleges, valós kapcsolatfelvétel nem történt.

Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy ellentétben az autógyárak gyakorlatával, az olyan nagy, termelésük alapján OEM-nek is tekinthető multik, mint a magyarországi Bosch, a Knorr- Bremse és a Zahnradfabrik rendkívül alapos, működőképes, érdemi stratégiát és gyakorlatot alakítottak ki, hogy kellő számú és kapacitású beszállítóval kerüljenek kapcsolatba. E cégek magyar honlapja, illetve az általuk tartott beszállítói fórumok valóban érdemi segítséget nyújtanak a szóba jöhető beszállítóknak.