Velencei-tó – a járvány átírta az ingatlanpiacot

Jobbára másfajta  ingatlanokat keresnek most a vevők a Velencei-tó környékén, mint a járvány kitörése előtt – derül ki egy friss gyorselemzésből.

Nem okozott áresést a Velencei-tó környékének ingatlanpiacán a koronavírus járvány, és egy-két hónapos szünetet leszámítva nem igazán érezni forgalomcsökkenést sem. Ugyanakkor a szakértő szerint a járvány kitörése után némileg változtak a vevői preferenciák.

Április, május környékén körülbelül 45-60 napra szinte teljesen befagyott az ingatlanpiac a Velencei-tó környékén is, ugyanakkor az ezt követő hónapok már élénkülést hoztak. Olyannyira, hogy a forgalom a nyári hónapokban visszaállt az előző évi szintre – mondta dr. Kovács Csaba, a Balla Ingatlan agárdi irodájának szakmai vezetője.

A szakértő szerint az ősz ugyanakkor ismét forgalomcsökkenést hozott, aminek két oka is lehet. Egyrészt egy teljesen természetes ingatlanpiaci hullámzás, hiszen errefelé jelentős részben nyaralókból áll az ingatlankínálat, melyek szezonja legfőképpen a nyár. Másrészt az is közrejátszhat az érdeklődők számának megcsappanásában, hogy az őszi hónapokban ismét erőre kapott a vírus, így sokan igyekeznek elkerülni a személyes kontaktust igénylő helyzeteket. Ezzel egyidejűleg a határzár miatt a korábban meglehetősen aktív külföldi vevők is teljesen kiestek az ingatlanpiacról.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy egy rendkívül érdekes helyzet alakult ki az újraindulást követő hónapokban: elkezdtek az emberek a kevésbé frekventált helyszíneken lévő ingatlanok után érdeklődni. Ez a Velencei-tó esetében azt jelenti, hogy elsősorban a zártkerti ingatlanok, a túlparton lévő Pákozd, Sukoró és a központi részektől távolabb fekvő helyszínek iránt nőtt meg számottevő mértékben az érdeklődés.

Ezeket a helyszíneket korábban valamelyest mellőzték a vásárlók, most azonban vélhetően a járvány hatására elsősorban olyan ingatlanok iránt nőtt meg a kereslet, melyekbe úgymond “visszavonulhatnak” tulajdonosaik, illetve sokan tartósan is ilyen, nyugodtabb területeken fekvő ingatlanokban képzelik el az életüket. És persze igyekeztek a vevők minél olcsóbban kielégíteni ez irányú igényeiket, amire jó lehetőséget kínáltak az előbb említett területek olcsóbb ingatlanjai.

Mindez persze azzal is járt, hogy ezeknek a csendesebb, eldugottabb helyen lévő ingatlanoknak az árai elkezdtek emelkedni – mégpedig jelentős, 10-20 százalékos mértékben -, miközben a frekventált részeken találhatóké csak stagnál. Kovács Csaba azt is megjegyezte, hogy ezeknél persze számolniuk kell a vevőknek azzal, hogy sokszor rosszul megközelíthető ingatlanokról van, ahol hiányos a közművesítés, olykor sok esetben még a víz sincs bevezetve a házba. A mai modern megoldások, vagyis a vízszűrők, napelemek, házi szennyvíztárolók viszont ezen hátrányos paraméterek korrekciójában is sokszor környezetbarát, független és gazdaságos megoldást jelentenek.

Ami az árakat illeti, az adottságok rendkívüli sokszínűsége miatt az ingatlanközvetítő szerint nehéz egzakt átlagot meghatározni, de nagyjából a 10-20 milliós kategóriába esnek a kevésbé frekventált területeken található ingatlanok árai, miközben a központi részeken 30 millió forintnál indulnak. Az alku vagy legalábbis annak mértékének növekedése nem kifejezetten jellemző egyelőre, de ez is nagyon változatos képet mutat, hiszen akadnak olyan irreális áron hirdetett ingatlanok, melyek csak egy-egy nagyobb alku révén válnak eladhatóvá.

Az viszont biztos, hogy az újépítésű ingatlanoknál nem jellemző az alku, sőt még az árak is emelkedtek az elmúlt hónapok során, aminek persze köze lehet ahhoz, hogy a befejezéshez közeledő projektekben mindig drágábban lehet értékesíteni. Az árak egyébként az újépítésűeknél 600 ezer forintos négyzetméterárnál indulnak, de ez természetesen függ attól, hogy mennyire közel található a parthoz, panorámás-e az ingatlan, illetve mekkora a mérete, mert ha a négyzetméterárakat tekintjük, akkor a kisebb lakások mindig magasabb áron kelnek el.

Ami pedig a jövőt illeti. Dr. Kovács Csaba álláspontja szerint a vírushelyzet rendkívül nagy bizonytalanságot okoz – senki nem tudja, mi lesz a vége -, ugyanakkor azt talán meg lehet kockáztatni, hogy az a koncepció, miszerint a Velencei-tónál a budapesti agglomerációval konkuráló ingatlankínálatot hozzanak létre, működni látszik.

Az, aki itt ingatlant vesz, a napi szintű munkába járást is meg tudja oldani Budapestre, hiszen nincs számottevő különbség a bejárási időt tekintve az agglomerációs településekhez képest. Ez az irány tehát biztató a kereslet jövőben alakulását illetően, arról nem is beszélve, hogy a korábban már említett Pákozd, Sukoró továbbra is egy kiaknázatlan terület, ami a jelenlegi keresletet látva további jelentős fejlődés előtt áll.