Ki küldött selyemzsinórt Strauss-Kahnnak? – francia kommentár orosz lapban

Dominique Strauss-Kahn olyan hatalmas érdekeket sértett a Nemzetközi Valutaalapban (IMF) követett politikájával, hogy nagyon sok hatalmasság törekedhetett a “kiiktatására” – vázolta összeesküvés-elméletét a Komszomolszkaja Pravda című orosz lapban csütörtökön megjelent cikkében Thierry Meyssan francia publicista.

Meissan elsősorban a “francia nyomot” elemzi, amely azonnal felmerült a politikailag képzett franciák fejében, amint az IMF nagy tekintélyű igazgatóját New Yorkban leszállították a repülőgépről, hogy őrizetbe vegyék egy szállodai szobalány állítólagos szexuális zaklatása miatt.

A “kinek használ” kérdés a szerző szerint azonnal Nicolas Sarkozy francia elnökhöz vezetett, aki korábbi fő ellenfelétől, Dominique Villepintől hamis vádak és hamis dokumentumok segítségével szabadult meg, Strauss-Kahnhoz hasonló intrikába fojtva őt. Az nem fontos, hogy Sarkozynek és DSK-nak szüksége volt egymásra egyebek között a G20 csúcs előkészítésében, ahogyan az sem, hogy mindketten Washington vazallusai: a legvéresebb bűncselekmények ugyanis családon belül történnek – írta a szerző.

Meissan megállapította: a vád alig hihető, de a Strauss-Kahnnal szembeni eljárás módja is arra utal, hogy hatalmasságok, jelentős érdekek állhatnak az ügy mögött. Az FBI ügynökei ugyanis nem akarták igénybe venni a repülőtériek segítségét: a repülőgép első osztályáról, bilincsben akarták elvezetni DSK-t. Olyannyira, hogy kikapcsolták a mobiltelefon-hálózatot a repülőtér érintett részén [ezt más forrás nem erősítette meg – a szerk.], nehogy értesíthesse valaki a veszélyről, s ilyesmire csakis a titkosszolgálatoknak van módjuk. Aztán elszigetelték a világtól, csak ügyvédei látogathatták, noha az állítólagos vétség miatt egyáltalán nem lett volna szükséges őrizetbe venni, mivel büntetlen előéletű, különösen pedig nem lett volna szabad őrizetben tartani, hanem szabadlábra kellett volna helyezni óvadék ellenében. Ráadásul nem akárhol, hanem Amerika egyik legszörnyűbb börtönében, magánzárkában tartották, saját védelmében, úgymond. A New York-i ügyészség pedig DSK őrizetbe vétele után – minden szaftos részlettel együtt – megküldte a sajtónak, hogy mivel vádolják az elfogottat.

Ezalatt tíz napig állt az IMF gépezete aláíró hiányában, miközben megoldásra várt a dollár és az euró kérdése, a görögországi válság és számos más probléma. Abban a pillanatban, amikor lemondott az IMF-ben betöltött tisztségéről, óvadék ellenében szabadlábra helyezték – mutatott rá a szerző.

Meyssan az egyik lehetséges okot abban sejti, hogy tavaly április óta az IMF és a Világbank új tartalékvaluta kidolgozásán fáradozik, amit az ENSZ szakértői javasoltak, amely a dollár helyére léphetne, és amelyet az IMF bocsátana ki. A cél a pénzügyi összeomlás határán álló amerikai gazdaság és a naivitásból amerikai értékpapírokba fektető Kína megmentése, az Egyesült Államok és Kína közötti gazdasági konfliktus rendezése lett volna. Strauss-Kahnnal és az elképzelés támogatóival azonban szemben áll az Egyesült Államok és Izrael, mert nem szándékoznak megválni a dollár adta hatalomtól. „Úgy látszik, DSK ébersége kihagyott, és hagyta, hogy a dolgok konfliktussá fejlődjenek” – írta a publicista.

Meyssan szerint a másik lehetséges ok Líbiában keresendő: Tripoliból úgy tudja, hogy DSK Angela Merkel német kancellártól Tripoliba készült, hogy ott Líbia, a világ egyik leggazdagabb országa valutatartalékairól tárgyaljon. Az Egyesült Államokban ugyan már lefoglaltak 150 milliárd dollárt a líbiai központi bank vagyonából, de nem tudni, hol és mennyi van még. A Líbiában fellépő szövetségesek már elismerték törvényes hatalomnak az ellenzéket, és rábírták egy árnyék-jegybank létrehozására. De csak az IMF vezetője döntheti el, ki lesz Líbia törvényes képviselője a nemzetközi pénzügyi körök szemében.

“Ha mindez úgy van, ahogyan látszik, már érthető, miért képes Washington bármilyen emelőket működésbe hozni, hiszen ennyi pénz valamennyire helyrehozhatná az amerikai gazdaságot. Így a tétek olyan hatalmasak, hogy ahhoz képest egy kimagasló politikai személyiség, egy ragyogó közgazdász és egy szobalány élete semmit sem ér” – írta a francia publicista.