Dől a görög dominó, de borul-e az eurózóna?

A jövőbeli görög államcsődnek komoly pszichológiai hatásai lesznek. Lehetséges, hogy ez dominószerű folyamatot indít el, amikor is a befektetők elfordulnak a fejlett országok állampapírjaitól. Sajnos a költségvetési fundamentumok valamennyi nagy, fejlett országban gyengék, így ezeket a veszélyeket nem lehet egyszerű hisztériaként visszautasítani.

Az euróövezet néhány nagyon kellemetlen opció közül választhat, és még nem sikerült döntést hoznia – ezért idegesek a piacok az euróval kapcsolatban. A finanszírozási nyomás alá kerülő kormányok első mentsvára általában az, hogy korlátozzák a hazai és nemzetközi tőkemozgásokat. Ez egy olyan kockázat, amit a legtöbb gazdasági szereplő jelenleg alábecsül. A világvége forgatókönyvek lehet, hogy nem valósulnak meg, de ez leginkább a jó szerencsén, a bölcs és hosszútávra tervező gazdaságpolitikán és a megbocsájtó piacokon múlik. Ezek egyikében sem bővelkedtünk a közelmúltban. A legkevesebb amit elmondhatunk az, hogy érdekes időkben fogunk élni – vonja le a következtetést gondolatébresztő írásában Zsoldos István. A görög kormány csődöt fog jelenteni valamikor a következő pár évben. Ez a kijelentés ma már nem annyira érdekes vagy új. Ami érdekes (és félelmetes) az az, hogy ez a nézet az “elképzelhetetlen” kategóriából a konszenzusba pár hónap alatt ment át (azok az olvasók akiket nem kell meggyőzni a görög államcsődről akár a következő bekezdésre is ugorhatnak). A számokat megvizsgálva nyilvánvalóvá válik, hogy egy nagy adag mazochizmus kellene ahhoz, hogy a görög állam ne csődöljön be, és eddig az ország nem a mazochizmusról volt híres. Ha minden a vadul optimista IMF-terv alapján is menne, az ország 150%-on stabilizálná az államadósságát 2013-ban. A kormány soha nem volt képes a GDP 40%-ánál sokkal többet beszedni hosszabb távon (tipikusan inkább kevesebbet), és tipikusan legalább 45%-ot kellett elköltenie (nem kamatokra), hogy valamiféle társadalmi békét vásároljon. Már a válság előtt is volt az országban egy jelentős sztálinista párt, és voltak időnként lázadások a korrupt elittel szemben.

A cikket tovább olvashatja itt.