Se üveg, se fém, se finomság

Alig kap hangsúlyt az építészet a mai lakáspiacon, s nem is igen remélhető változás ? állítják építészek, városfejlesztők és beruházók egybehangzóan. Nem könnyű ma vevőt találni a formabontó, stílusukban előremutató házakra, sőt úgy tűnik, nincs is erre fizetőképes kereslet a magyarországi ingatlanpiacon.

Nincs komoly szerepe az építészeti stílusnak ma a lakáspiacon ? ebben a piaci szereplők szinte kivétel nélkül egyetértenek, függetlenül attól, hogy melyik oldalhoz tartoznak. Tisztában vannak ezzel az értékesítők, tudják ezt a beruházók, folyamatosan szembesülnek vele a városfejlesztők, és ez a tény ? nem utolsó sorban ? a tervezők kezét is megköti. A megrendelők és a vevők sem tekintik a vásárlás összegében tényezőnek az ingatlanok stílusát, így ez a fejlesztők számára sem szempont, amikor a következő projektet készítik elő. Később pedig már nincs mód a változtatásra.
A jelenlegi helyzet nem kis mértékben annak a következménye, hogy a legtöbb lakást még az építés befejezése előtt értékesítik ? emelte ki Nagy Balázs, a Palace Ingatlan Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. Így pedig az emberek nem látják, hogy mibe fognak beköltözni, ezért nem is fogalmaznak meg elvárásokat az ingatlan kinézetével és formájával kapcsolatosan. Teljesen más lesz a helyzet akkor, amikor a leendő lakók azt követően választják majd ki az ingatlanokat, hogy azok már elkészültek. Ez esetben a vásárlási döntés fontos része lesz ez a szempont, ahogy a minőség is.
Nagy Balázs példaként említett egy spanyol céget, amely neves építészeket hívott meg a tendereztetésre, végül azonban vissza kellett lépniük, mert világossá vált számukra, hogy ez esetben nem lesz majd fizetőképes kereslet a lakásaikra. A lakóparkok 60-70%-a külföldi beruházók kezében van. Ezek a cégek döntő többségükben az alapján választanak építészt, hogy mennyiért készíti el számukra a terveket. A cégek között pedig akadnak olyanok is, amelyek kalandor céllal jönnek Magyarországra, és ezek nem hosszú távra tervezve, hanem pillanatnyi üzleti érdeküket szem előtt tartva terveztetik, és valósítják meg projektjeiket ? fejtette ki az ügyvezető igazgató. A magyarországi fejlesztőknek nincs elég súlyuk a hazai piacon, és ez meg is látszik.

Sokan azt gondolják, hogy ha az építészek nagyobb és szebb lakásokat terveznének, akkor az emberek azokat vásárolnák, holott ez tévedés ? hívta fel a figyelmet Hartvig Lajos építész. A Bánáti és Hartvig Építész Iroda vezetője szerint az építészet helyzetét nem lehet elválasztani az általános lakáspiaci helyzettől, mivel az előbbi az utóbbi lenyomata. Ugyanaz a lemaradás érzékelhető mindenütt, és a magyar építészet túlságosan is befelé fordul. Messze elkerüli a finomságokat, üveg- és acélszerkezeteket nemigen alkalmaz. Hartvig Lajos nem tud olyan magyar építészről, akinek lenne külföl­dön irodája. Ez pedig a szakember szerint azért van, mert a hazai tervezési színvonal elmarad a külfölditől, ahogy hátrányban van a magyarországi építészet is.
Nem ritkán fordul elő, hogy a beruházó elmondja az elvárásait, meghatározza, mit szeretne, ami alapján az építész megtervezi a házat ? időközben azonban kiderül: drága lenne a papírra vetettek megvalósítása. Azután elkezdik csupaszítani a terveket, és végül az eredmény nem koherens egész, hanem egy nagyszabású terv megcsonkított verziója lesz. Az építészet szempontjából a két szélső pont a kórház és a múzeum. Az előbbi kategóriában soha nem született még maradandó építészeti alkotás, az utóbbi területen pedig gyakorta kísérleti jelleggel igyekeznek maradandót alkotni az építészek. A két végpont közti széles sávban azonban a jelenleginél sokkal előremutatóbb terveket lehetne és kellene készíteni. Hartvig szerint bizonyos épületeket meg kell építeni akkor is, ha az emberek többségének nem tetszenek. Méghozzá azért, mert tíz vagy tizenöt esztendő múlva az lesz a mérce. A hatalom, azaz az építési hatóság, akkor végzi jól a dolgát, ha azt a házat engedi megépíteni, amelyet a közösség 20 év múlva látna szívesen a városban ? tette hozzá az építész.

Ebben az esetben azonban meg kellene értetni az emberekkel, hogy miért lenne jó számukra az, ha már most ilyen épületekbe költöznének, ilyen házakban vásárolnának lakásokat ? hívta fel a figyelmet az AL Holding vezérigazgatója. Illy Péter kifejtette: alapvető ellentmondás, hogy amiről az építész azt gondolja, hogy modern, arról a vevő másként vélekedik. Márpedig a beruházó számára ez nem kevéssé lényeges szempont. A vásárlók jellemzően a tíz évvel ezelőtt megszokott épülteket látják szívesen, és kevésbé fogékonyak a stílusbeli újításokra. Azt vásárolják szívesen, ami megfelel a megszokott házakról alkotott képüknek. Ha pedig a beruházó egyfajta missziót vállalva leteszi a garast az építészet elsőrendűsége mellett, akkor azzal kockázatot is vállal, hiszen kérdéses, hogy milyen gyorsan és milyen eredménnyel tudja értékesíteni az ingatlanokat. A hirdetések 90%-a házat ábrázol, és nem véletlenül. Az emberek ugyanis látni szeretnék, hová költöznek majd, és általában nem a formabontó külső ragadja meg őket ? tette hozzá a vezérigazgató.
Az építész szakma egyik tévedése, hogy a tervező építészeket állítja a fókuszba. Holott az építészet nem csak az építőművészetből áll, és nem csupán ők alakítják egy város képét és milyenségét ? hangsúlyozta Frey Tamás, az AL Holding fejlesztési és tervezési vezetője. Jelenleg a várostervezők és az építésztervezők között szakadék van, annak ellenére, hogy a termék azonos: maga a ház. Ennek pedig három építész együttműködéséből kellene megszületnie, hiszen a városépítészen és a tervezőn kívül a fejlesztők többsége is alkalmaz ilyen szakembert. Az igazán jó eredmény akkor születik meg, ha ők hárman gördülékenyen dolgoznak együtt, és jól kiegészítik egymást.

A magyar lakáspiac rendkívül fiatal, léte voltaképpen a jelzáloghitelezés bevezetésétől számítható, és az azóta eltelt néhány esztendő még nem volt elegendő arra, hogy kiforrjon. Még nem alakult ki az az igény az emberekben, hogy alaposan megnézzék, mit is vesznek meg. Mindebben ugyanakkor a fejlesztőknek is van felelősségük, hiszen ők formálják a piacot ? hívta fel a figyelmet Járosi Tamás, a CEU Reality ügyvezető igazgatója. A beruházókon múlik, hogy hosszú időre gondolkodnak-e, vagy csupán rövid távon: előbbi esetben alaposan megtervezett és újító jellegű épületek is épülnek, míg az utóbbi esetben kizárólag az értékesíthetőség számít. A pár évvel ezelőtt Magyarországon megtelepedett külföldi fejlesztők ma már kifelé kacsintgatnak, és nem azzal a lendülettel vásárolnak, nem azzal az intenzitással fejlesztenek, mint korábban. A nagyobb hozam érdekében nagyobb kockázatot vállaló beruházók ma már nem számíthatnak akkora profitra, mint néhány éve, ezért másutt keresnek lehetőséget, míg helyükre egy kisebb hozamelvárású, egyúttal kisebb kockázatot felvállaló befektetői csoport érkezik. Ezzel persze változik az építészeti minőség is ? hívta fel a figyelmet Járosi. Ma már nem létezik önmagában építészet, az épületek milyensége a beruházók és az építészek együttműködése során alakul ki. Ezt kell tehát tökéletesíteni, amennyire csak lehet.

Van még mit fejlődni az építészeti pályaművek értékelési folyamatát illetően is. Abszurd, hogy egy nyilvános pályázat zsűrije zárt ? véli Alföldi György, a RÉV 8 Zrt. vezérigazgatója. Természetesen nem azt kellene elérni, hogy akárki akárhogy beleszólhasson az elbírálás menetébe, de fontos lenne, hogy látható és egyértelmű legyen az a szempontrendszer, amely alapján a döntéshozók döntenek arról, milyen tervek alapján, milyen épület épülhet. Ezzel megismerhetnék az érdeklődők az elfogadott szempontrendszereket, és lassanként kialakulna az építészet általános kultúrája is. A vezérigazgató szerint nem kérdés, hogy elengedhetetlen, hogy egy városnak vagy városrésznek saját arculata legyen. A VIII. kerület megújuló részében például most van kialakulóban, de a sajátos adottságok következtében ez nem illeszkedik a meglévő beépítéshez. Szakemberek többféleképpen ítélik meg azt, hogy szükséges-e az illeszkedés vagy sem, Alföldi úgy látja, nem kulcsfontosságú.
A különböző kerületeknek különböző az építészeti karakterük, ahol pedig ez hiányzik, ott meg kell teremteni ? szögezte le Arató György, a XIII. kerület főépítésze. Az egykori ipari területeken vagy városrehabilitációs övezetekben persze gyakrabban előfordul, hogy ez nincs kialakulva, ezt azonban nem jogszabályokkal kell kikényszeríteni, hanem szellemi erő koncentrálásával kell elérni. A főépítész szerint célszerű lenne, hogy a várostervező építészek is részt vegyenek a fejlesztők által kiírt pályázatok értékelésén, amikor eldől, milyen épület születhet az adott városrészben. Még akkor is, ha magánerős beruházásokról van szó ? ez esetben az utolsó szó magától értetődően a beruházóé. Ez egyelőre nem jellemző, de szerencsére jó példák már akadnak, és van, aki megkérdezi az illetékes főépítész szakvéleményét. Összességében azonban nehezíti a budapesti és az országos helyzetet is, hogy az építészet terén nincs megfelelő építészeti érték.