Portré Székely Ádámról, az Infogroup ügyvezető igazgatójáról

Ingatlanhírek.hu portálunk egy személyes hangvételű portrésorozatot indított, melynek keretében a magyar ingatlanszakma prominens képviselőit szólaltatja meg közvetlenebb formában. E heti riportalanyunk Székely Ádám, az InfoGroup ügyvezető igazgatója.

– Hol tanult és mit?

A diplomámat a Budapesti Corvinus Egyetem Pénzügy szakirányán szereztem meg, de folytattam tanulmányokat a hollandiai Universiteit van Amsterdam egyetemen is – Pénzügy és Ingatlan szakirányon.

– Hol, mikor és hogyan került kapcsolatba az ingatlanszakmával?

Édesapám 1989-ben alapította meg az Info Kft-t (a mai InfoGroup elődjét), amelynek ingatlanfejlesztési projektjeivel én is kapcsolatba kerültem a kilencvenes évek második felében. Később, az egyetem előtt a mai Unicredit – korábban HVB – bankcsoport ingatlanfinanszírozási üzletágánál gyakornokoskodtam, majd az egyetem alatt lehetőségem volt Hollandiában ingatlanbefektetési és ingatlanfejlesztési tanulmányokat folytatni.

– Mik voltak a fordulópontok a karrierjében?

A karrieremet tudatosan a családi cégtől távol, befektetési bankárként kezdtem. A CAIB-nél három évet töltöttem, és rengeteget tanultam a vállalatfelvásárlások, vállalatfinanszírozás, tőkepiacok területén. A családi céghez 2006-ban, nehéz körülmények között érkeztem, de három intenzív és szerencsés év alatt sikerült nagyon megerősítenünk a cégcsoportot. Édesapám 2011-ben kilépett az operatív ügyek intézéséből, azóta én vezetem ügyvezetőként a cégcsoportot.

– Hogyan értékelné az ingatlanszakmát? Mit tart Ön a legérdekesebbnek és leghasznosabbnak benne?

Komplex terület, operatív és pénzügyi szempontból is. Az a különlegessége, hogy kis csapattal nagy hozzáadott értéket lehet előállítani, ezért nagyon nagy az interdiszciplináris (jogi-pénzügyi-műszaki) know-how szerepe. Ráadásul nagyon látványos és kézzel fogható a tevékenységünk eredménye, ugyanis jellemzően a semmiből vagy rosszul kihasznált ingatlanokból hozunk létre jól működő, és a piaci igényeknek leginkább megfelelő termelési-szolgáltatási infrastruktúrát. Ez az üzleti oldala a dolognak. Emellett ugyanakkor nagyon komoly lehetőségeink és felelősségünk van az esztétika területén is, hiszen a projektjeinknek évtizedekre, de akár egy évszázadra kiterjedő hatása lehet az épített környezetre.

– Az Ön véleménye szerint mik a magyar ingatlanpiac hátulütői?

Mivel az ingatlanszektor állapota általában híven tükrözi azon gazdasági környezet állapotát, amelyben működik, így a magyar ingatlanpiacnak is jellemzően ugyanazok a „hátulütői”, amik a magyar gazdaságnak: nehezen kiszámítható gazdasági környezet, alacsony beruházási ráta, alacsony foglalkoztatási ráta, gazdasági növekedés hiánya, stb. Ezek mellett természetesen vannak szektor specifikus problémák is, mint például a korábbi túlzott hitelbőség miatti budapesti irodapiaci túlkínálat. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ezek miatt túlságosan hangosan kellene keseregnie az ingatlanszektornak. Alkalmazkodni kell, és az új környezet fényében kell meghozni az esedékes döntéseket.

– Milyen kvalitásokra, szellemi képességekre és szakértelemre van szüksége egy ingatlanpiaci szakembernek?

A válasz nagyban függ attól, hogy az illető az ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatások mely szegmensével foglalkozik. Egy ingatlanfejlesztő vállalkozás ügyvezetőjénél szerintem fontos a hosszú távú, felelősségteljes és komplex gondolkodásmód, a türelem, a kockázatkezelési eszközök megfelelő ismerete, a fejlett jogi érzék. Ezek mellett természetesen elengedhetetlen a kreativitás a projektek megálmodásához, és persze tisztában kell lenni azokkal a menedzsment eszközökkel is, amik által motivált csapatot, valamint strukturált, de rugalmas céget lehet felépíteni és fenntartani.

– Ön szerint milyen irányba fejlődik a magyar ingatlanpiac?

Mi bízunk abban, hogy a válságnak lesz egyfajta pozitív értelemben vett „tisztítótűz” hatása: azaz végbemegy a spekulatív elemek tisztulása. A verseny nagyon erős lett, előtérbe kerültek a minőségi és a gazdaságossági kritériumok. Véleményem szerint a jövő az igazi értékteremtésé.

– Ha úgy alakult volna az élete, hogy nem találkozott volna az ingatlanszakmával, mit csinálna most, mivel foglalkozna?

Valószínűleg befektetési bankár lennék, mint ahogy 2003 – 2006 között is az voltam. Nagyon szerettem csinálni és bizonyos szempontból ott is hasonlóak a kihívások, mint az ingatlanszakmában: párhuzamosan van szükség a kifinomult projektmenedzsment képességekre és a komplex, hosszú távú, stratégiai gondolkodásmódra. Befektetési bankárként az ember rengeteg nemzetgazdasági jelentőségű tranzakcióval foglalkozhat stratégiai szinten, ugyanakkor tanácsadási jellegéből fakadóan hiányzik belőle a tulajdonosi kockázatvállalás izgalma.

– Mik az Ön legfőbb tulajdonságai?

Van bennem agy jó adag törekvés és maximalizmus. A középszerű célkitűzésekkel nem nagyon tudok azonosulni. Szeretem az eltérő álláspontok konstruktív ütköztetését. Nem szeretem a lusta és a rendszeresen panaszkodó embereket. Hiszem, hogy az ember – jellemzően – a maga szerencséjének a kovácsa. Végül meglehetősen következetesnek és kitartónak tartom magam. A rövid távú kudarcokon túl tudom tenni magam, ha látom a fényt az alagút végén. Ha persze még azt sem látom, azt én sem szeretem. De olyan még sosem volt. (nevet)

– Milyen tulajdonságokat tisztel Ön másokban?

Azokat az embereket tisztelem igazán, akik nagy nyomás alatt is nyugodtak, méltóságteljesek és emberiek tudnak maradni, miközben továbbra is meghozzák a megfelelő döntéseket.

– Mit tart a legfőbb erényének?

Talán a jó értelemben vett alázatosságot. Tudom magamról, hogy nem vagyok tévedhetetlen, és ezt szem előtt tartom mind az emberi kapcsolataimban, mind az üzleti életben. Ebből kifolyólag például szívesen meghallgatom a konstruktív kritikákat. A visszajelzéseket egyébként mindenben nagyon fontosnak tartom, mert azok nélkül nincs fejlődés.

– Mit tart kellemetlennek, kínosnak?

A be nem tartott szót.

– Mi az, amit nem tolerál?

A destruktív kritikát és ennek fő okozóját, a különösebb megalapozottság nélküli negatív hozzáállást.

– Mi az, amit könnyen meg tud bocsátani?

A nagy körültekintés ellenére elkövetett hibát, azaz ha valaki nagy alapossággal jár el egy ügyben, és mégis hibázik.

– Van olyan álma, amit szeretne, ha megvalósulna?

Természetesen tele vagyok álmokkal. Az egyik ilyen, hogy a magyar egy főre jutó GDP a szomszédos Ausztria szintjére kerüljön. De ezen még rengeteget kell dolgoznom. (nevet) Komolyra fordítva a szót, nagy tisztelője vagyok az olyan beruházásoknak, mint pl. az ING által fejlesztett Allee. A projekt egy nagyon egészséges ingatlanhasznosítási koncepció mentén valósult meg, kiválóan illeszkedik mind a fizikai környezetéhez, mind a piaci igényekhez. A projekttel nyert a lakosság, az önkormányzat, az utókor, és nem utolsó sorban a fejlesztő. Szeretném, ha egyszer a mi cégünk is megvalósítana egy hasonló volumenű és minőségű beruházást.

– Mit jelent Ön számára profinak lenni?

Erre vonatkozóan hallottam két találó „mondást”. Az egyik forrását nem ismerem, de így szól: „Amatőr az, aki akkor sem csinálja meg jól a dolgát, amikor van hozzá kedve, és profi az, aki akkor is jól megcsinálja, amikor nincs hozzá kedve.” A másik Zwack Péter tanácsa volt az egyetemen, és ugyanarra utal: „Reggel mindig azt végezd el először, amihez a legkevésbé van kedved. Utána szárnyalni fog a munka.” Igyekszem ezekhez tartani magam.

– Mi volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövetett?

Hát az lenne az a bizonyos legnagyobb hiba, ha ezt most hosszasan ecsetelném. (nevet)

– Milyen cél lebeg jelenleg a szeme előtt?

Az, hogy ebben a kihívásokkal teli környezetben továbbra is erős, motivált és összetartó csapatként vegyük az akadályokat.

– Mit szeretne csinálni öt év múlva?

Ugyanazt, amit most, csak még jobban. Erős operatív vezetőket szeretnék kinevelni magam mellett, hogy tényleg csak a vezetésre kelljen koncentrálnom.