Interjú Baross Pállal

Ingatlanhírek.hu portálunk egy személyes hangvételű portrésorozatot indított, melynek keretében a magyar ingatlanszakma prominens képviselőit szólaltatja meg közvetlenebb formában. E heti riportalanyunk Baross Pál, az RICS magyarországi szervezetének elnöke.

Tisztelt Baross úr! Hol tanult és mit?

Hosszú a sor, én az „életen keresztül tanulás” elkötelezett híve vagyok. Legutoljára 66 évesen iratkoztam be az angol BREEAM (fenntartható ingatlan fejlesztés) minősítés programjára és szereztem meg az International Assessor képesítést. Három egyetemi diplomám van, kerttervező, várostervező és ingatlanfejlesztő szakokon és nagyon értékelem azt a pár hónapot, amit 2008 nyarán, a Harvardon a Kennedy School of Government-en töltöttem. Ezt most különösen tudom használni a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ igazgatótanácsának elnökeként betöltött állásomban.

Hol, mikor és hogyan került kapcsolatba az ingatlanszakmával?

Pár évet dolgoztam Vancouverben (Kanada) várostervezőként, amikor a munkám során szorosabb kapcsolatban kerültem az ingatlanpiaci szereplőkkel. Érdekelt az a munka, ami egy-egy új fejlesztés kitalálásához és megvalósításához vezet. Elhatároztam, hogy “kitanulom” és visszamentem az egyetemre, ezúttal Londonba.

Mik voltak a fordulópontok a karrierjében?

Mintegy húsz évig a város és ingatlanfejlesztés átfedő területén dolgoztam a „fejlődő országokban”, Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában. Ezek általában a nemzetközi fejlesztési bankok és UN szervezetek által támogatott kölcsönök hasznosítása volt a gyorsan növekvő városok infrastrukturális fejlesztéseinek finanszírozása. A munka bonyolult a képlet rendkívül egyszerű volt, hol és hány hektár területet kell alap- és közlekedési infrastruktúrával fejleszteni, hogy az éves 100.000- 200.00 ezer új lakost ezek a városok be tudjanak fogadni és még helyi munkahelyekre is legyen terület.

Azután 1990-ben visszatértem Budapestre és kezdetben, mint ingatlanfejlesztési tanácsadó, később, mint egy nagy nemzetközi ingatlanfejlesztő cég munkatársaként műveltem a szakmát. Fejlesztéseink rendre nyerték a hazai és nemzetközi nívó díjakat.

Hogyan értékelné az ingatlanszakmát? Mit tart Ön a legérdekesebbnek és leghasznosabbnak benne?

Az ingatlan, mint „társadalmi termék” évezredes, már az első barlangok is azok voltak, de mint szakma, amit egyetemen tanítanak, könyveket írnak, konferenciákat szerveznek, szakértői státuszt osztogatnak, mindössze talán ötven éves. Sok minden érdekes ebben az iparágban, az hogy összetett, hogy mindig változik (és az ingatlan attól is változik, hogy körülötte változnak dolgok), az hogy leggyakrabban valós igényeket szolgál ki, az hogy látható, és ha az ember jól csinálja szép is lehet, ha még jobban csinálja maradandó műemlék is lehet. Az hogy érteni kell hozzá, először tudás, azután tapasztalat és azután bölcsesség.

Az Ön véleménye szerint mik a magyar ingatlanpiac hátulütői?

Az, hogy gyakran csak pénzről és gyakran csak nagy pénzről szól. „Capital gain”. Véleményem szerint az ingatlanok értékét sok összetevő befolyásolja és valahol ennek a sok értékképző elemnek az összerakása az igaz tudás. ha pénzre kell lefordítani (és természetesen ez egy meghatározó szempont) akkor én inkább a cash flow személetet preferálom és tanítom diákjaimnak. Az ingatlan folyamatos értéke az izgalmas. A magyar piac hátulütője hogy, mint a focihoz, mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá és az ingatlan a meggazdagodás bálványává vált.

Milyen kvalitásokra, szellemi képességekre és szakértelemre van szüksége egy ingatlanpiaci szakembernek?

Nagyon sok háttérrel el lehet indulni, ez egyáltalán nem „csak” egy építész, vagy mérnök, vagy közgazdász szakma. Fontos a nyitottság, team munka, vízió, egy kis matek, tárgyaló és kommunikációs képesség, meg annak a tisztelete, hogy minden estben mások pénzét kockáztatjuk.

Ön szerint milyen irányba fejlődik a magyar ingatlanpiac?

Kicsit átláthatóbb, kicsit kevésbé spekulatíve, kicsit szakmaibb. A lejtőn már nem lefele csúszunk, hanem felfele kapszkodunk.

Ha úgy alakult volna az élete, hogy nem találkozott volna az ingatlanszakmával, mit csinálna most, mivel foglalkozna?

Kitalálnám. De szívesen űzném első szakmámat is, mint kerttervező. Vagy még azelőtti szakmámat is, mint borász. vagy kamaszkori vágyamat, hogy filmrendező legyek. De hál Istennek mások kitalálták az ingatlanszakmát és ebben ragyogóan érzem magam.

Mik az Ön legfőbb tulajdonságai?

Figyelek, minden érdeke, az újdonság meglátása az exisztenciám. Úgy tekintek minden apró felfedezésemre, mintha valaki megajándékozott volna.

Milyen tulajdonságokat tisztel Ön másokban?

Jókedvet, szeretetet, toleranciát és azt látni, ha valakiben megmaradt még legalább egy lépés, hogy tovább megy. Vagy vált.

Mit tart a legfőbb erényének?

Azt, hogy mindig vannak személyes példaképeim és ezek, mint jól körüljárt modellek, viselkedések segítenek a változásban.

Mit tart kellemetlennek, kínosnak?

A nyers erőt, fizikailag is, szellemileg is.

Mi az, amit nem tolerál?

Korrupciót.

Mi az, amit könnyen meg tud bocsátani?

Hozzá nem értést.

Van olyan álma, amit szeretne, ha megvalósulna?

Ezek elsősorban a gyermekeimet, családomat érintik.

Mit jelent Ön számára profinak lenni?

Van egy Tao mondás: „a célba tartó nyíl nyugalma”

Mi volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövetett?

Azt ajánlottam egy ingatlanfejlesztési partneremnek, hogy ez egy olyan üzlet ahol neki nincs semmi kockázata. A hiba nem az volt, hogy betartottam, hanem az hogy ilyen üzletnek csak az ajánló a károsultja. Nincs olyan ingatlan üzlet, amelyikben nincs kockázat.

Milyen cél lebeg jelenleg a szeme előtt?

Még valami komplexebb fejlesztést megvalósítani a Belvárosba, ami egyszerre értékörző és modern.

Mit szeretne csinálni öt év múlva?

Olvasgatni.